Hogyan célozzak rá finoman, hogy örülnék ha a barátom néha meglepne egy-egy aprósággal?

Én azt mondtam neki, hogy szeretnék már tőle valami olyat kapni, amit viselhetek, és nemesfémből van.

El lehet ítélni nyugodtan, szerintem meg jól csináltam. Egyrészt én mindenkivel úgy vagyok, ha ajándékozom, hogy megkérdezem, vagy megtudom, hogy mire vágyik. Nem szeretek meglepit okozni, mert magamból kiindulva rosszul is elsülhet, és mint ahogy én sem tudok jó képet vágni, ha nem örülök, mástól sem várom el. Tehát engem sem kell feltétlen meglepni, jobb, ha biztosra megyünk, én pl utálok haszontalan ajándékot venni.

Másrészt a férfiak nem gondolatolvasók, mint ahogy a nők sem. Nem kötelességük maguktól kitalàlni, mire vágysz.

Számomra az, hogy elmondom, mire vágyom, vagy bármi másra megkérem, és figyel rá, megteszi (nem nagy gesztusok feltétlenül), az azt jelenti, hogy számítok neki és örömet akar okozni.

Hány de hány olyan van, akinek aztán mondhatsz akármit, nem fogja érdekelni. Na, ott érdemes elgondolkodni a tisztelet és a szeretet kérdésén.

Szerintem, ha megvan benne a szándék, hogy teljesítse, akkor már minden megvan, nem kell azon gondolkodni, hogy miért nem magától jutott eszèbe.