Van más is, aki romantikusan vonzódik az azonos nemhez is, de szexuálisan csak az ellenkezőhöz? Vagy esetleg egyénenként változó?

Azt hiszem pánszexuálisnak hívják. Vagy egész pontosan pánromantikus és heteroszexuális.

Én férfiként így belegondolva gyakran tűnődöm el, hogy 1-2 haverommal tökéletes, harmonikus párkapcsolatom lehetne, de sosem tudnék szexuálisan hozzáérni egy férfihez, még hármas szexben is taszít a 2 férfi 1 nő felállás gondolata is. Pedig nem tartom magam homofóbnak, van meleg kollégám is, meg az sem igazán érdekelne, hogy a társadalom mit gondol rólam. Maga a férfias jegyek taszítanak szexuálisan és csökkentik a libidómat.

A nőknek meg valahogy a személyiségük, a női gondolkodás az, ami távol áll tőlem. Kapcsolatot kizárólag egy nőies külsejű, de férfias gondolkodású havercsajjal tudnék elképzelni.

Huh, ne is mondd, én is hasonló problémával szenvedek.

Kamaszkoromban volt egy nagyon közeli baratnőm, szinte lelki szerelmet éreztem iránta és állandóan ott motoszkált a fejemben, hogy akkor én most biszex vagyok, vagy mi van? Ráadásul akkoriban egy fiú sem tetszett igazán. Viszont most hogy már volt srácokkal kapcsolatom, tudom, hogy szexuálisan a férfiak vonzanak, bár a nők gondolata sem taszít, de velük inkább csak maga a figyelem és közelség, az öröm okozásának lelki oldala lenne max igazán élvezetes. Viszont az érzéseim felé kb olyan gyengédek és ragaszkodók, mint a barátom felé, még így évek múlva is.

Azóta már kissé kezd elhalni a kapcsolatunk több okból is, de anno együtt tervezgettük a megöregedést meg ilyenek :D Akkor még be is próbálkoztam volna nála, csak fiatalok voltunk, én nyuszi voltam meg az élet nem úgy hozta.

Most is van egy barátnőm, akit nagyon szeretek és konkrétan el tudnám képzelni, hogy vele élem le az életem. Szexuálisan ő se vonz, de nagyon jó lelki társ és remek páros vagyunk együtt. Vele más a kapcsolatom, mint az első barátnőm felé (ő nagyon érzelmes, romantikus légkört tudott teremteni), ezt tisztábban barátságnak érzem, de akkor is így mindent egybevetve nem is olyan egyértelmű a határ, ha a szexualitást leválasztva érzelmileg nézzük a dolgot. Illetve rengeteget viccelődtünk vele, hogy "egy pár vagyunk".

Én anno ezt úgy rendeztem le magamban, hogy a szexuális vonzalom meglétét vizsgáltam, de így is érdekes tapasztalat volt, hogy jobban szerettem az első legjobb barátnőmet mint az első pasimat (akivel csak nagy vonzalom volt, de lelki összhang nem). Meg olvastam utána én is a hetero/homo/stb.-romantikusságról illetve hetero/homo/stb.-szexualitásról, és akkor újra előjöttek ezek a kérdések.

Számodra miben más a barátodaid iránt érzett igaz barátság és ez a romantikus érzelem, ha egyikben sincs szexualitás? Elfogadás, kompatibilitás, lelki összhang, mélység, intimitás?

Vagy egyszerűen csak amit barátságnak nevez a legtöbb ember, az valójában inkább haverság, és ez az igazán mély aszexuális szeretet a barátság?