Mit tudnék még tenni?

Nem lett volna jobb az sem, ha csúnyán váltok el. Akkor meg azon kattognál, hogy hogy mondhatott ilyen meg olyan dolgokat neked, amikor előtte még te voltál a mindene.

Igen, mindenkinek nehéz ez, akinek vannak normális, őszinte érzései és nem elmenekül előlük egy búfelejtő kapcsolatba, hanem szembenéz önmagával, levonja a tanulságokat és tanul belőle.

Én is a tavaszt várom. Szerintem sokkal jobb alapvetően a kedve az embernek világosban. Nekem is vannak barátaim, hobbijaim. De a barátok nem mindig érnek rá, a hobbimat meg nehéz űzni sötétben, hidegben, mire végzek a munkában. Így is elfoglalom magam, de sokkal jobb lesz már tavasszal, én nagyon várom. Jót fog tenni a lelkemnek a világos, a jó idő, az ébredező természet. Ez enyhíteni fogja a depressziós érzéseket is, amiket most a gyászfolyamat alatt megélek. Most kigondolkodom és kisírom magam, aztán remélem az idő múlásával és a tavasz közeledtével már sokkal könnyebb lesz. :)

Fel a fejjel, kitartást!

Ki kezdeményezte a szakítást?

Ha ő - ne fuss utána, hiszen nem tudott veled egy hajón utazni.

Ha Te kezdeményezted, akkor meg máskor légy előrelátóbb. Ha már van valakije - hagyd őket egymásnak.

(Egy próbálkozást azért megérhet, ha ö akkor is ragaszkodott hozzád, mert lehet, hogy a mostani kapcsolata csak ír a sebére...).

Lépj vele kapcsolatba, de ne lepődj meg, ha elutasít, dacára annak, hogy még nincs neki más.

Lehet, hogy megorrolt rád, ill. már nem bízik meg benned...

Mindem jót!