Nem tudom kiverni a fejemből az egyik régi fiú barátomat! Mit tegyek?

Szerintem azért kattogsz rajta még mindig, mert folyton ott lebegett köztetek ez a “mi lenne, ha”, de valahogy mégis elérhetetlen maradt. Nyilván ha történt volna köztetek valami, egyrészt nem lenne ott a “vajon milyen lett volna...” érzés (mert azért a kíváncsiság is ott van rendesen...), másrészt tudnád azt is, ha nem működne. Így könnyű idealizálni a fejedben, hogy ha máshogy alakultak volna a dolgok, akkor biztos minden tökéletes lett volna, és boldogan élnétek, míg meg nem.

Az igazság viszont az, hogy szerintem nem alakult volna jól. Abból, hogy nem azt mondta, hogy pl. “kipróbálta volna, milyenek lettetek volna párként”, hanem azt, hogy szívesen lefeküdt volna veled, tisztán látszik, hogy csak külsőre vonzottad, és az ösztönök/hormonok játszottak benne (fiatal fiúk általában szerintem kb. mindenkivel szívesen lefeküdnének, ezt most nem ítélkezve mondom, csak tényként). Persze ezzel még önmagában nincs baj, de így, hogy neked komoly érzéseid voltak iránta, mindenképpen sérültél volna, és a barátságotok is ráment volna. Annak az esélye, hogy szex után beléd szeressen, kb. egy a millióhoz (vagy annyi sem), te viszont akaratlanul is reménykedtél és végül megbántódtál volna (hiába tudatosítottad magadban, hogy ez csak szex, mindig így működik, tapasztalatból mondom).

Egyébként teljesen megértem az érzéseidet. Nekem is van egy nagyon hasonló helyzetem, csak köztünk nem volt szó szexről, és én bevallottam neki az érzéseimet (visszautasított), és azóta össze is vesztünk, most nem igazán beszélünk. De akármennyi idő is telik el, folyamatosan kattogok ezen, hogy mi volt x éve, mert biztos vagyok benne, hogy nem voltunk közömbösek egymásnak (bár ezt ő nem vallotta be, de még a környezetünkben is mindenki azt mondja, hogy egyértelmű), és folyton ott játszik bennem a gondolat, hogy “ebből lehetett volna valami”. Pedig az igazság az, hogy nem. Amiből lehet valami, abból lesz is.

1. vagyok, ezt még hozzátenném:

Olyan is volt az életemben, akivel ugyan nem voltunk barátok, de hosszú évekig szerelmes voltam belé. Ő ezt tudta is, és nem akart tőlem komolyat, de néha kavartunk, és állandóan működésben volt köztünk a kémia. Belőle végül elegem lett (egy időben elég szemét is volt velem), és utána évekig kerültem. Viszont mindig ott volt bennem, hogy basszus, minden volt köztünk, de végül nem feküdtünk le. Mindig ott kattogott bennem, még akkor is, amikor gyűlöltem, hogy vajon milyen lett volna, és hogy “egyszer ezt is ki kell pipálni a életben”. Évekkel később véletlenül megtörtént, mi mindketten szinglik voltunk (nekem nem is lett közben senkim...), és barátok sem voltunk, tehát igazából SEMMI veszteni valóm nem volt. Nem is bántam meg, azóta kicsit megnyugtató, hogy ez nem “maradt ki”, viszont azt sem tudnám letagadni, hogy ettől 100%-ban visszatértek az érzéseim (sőt...), fél évig után sírtam megint, rá se néztem másra, és talán még fájdalmasabb lett, mint előtte, mert így még több betekintést nyertem abba, hogy milyen is lett volna, ha tényleg összejövünk... úgyhogy elég mazochista húzás volt.

Azt tanácsolom, hogy mivel te boldog párkapcsolatban élsz, ne menj “vissza” hozzá 1 szex erejére sem, mert az csak még jobban vissza fogja hozni az érzéseidet, és, mint mondtam, csak sérülni tudsz.