Egy 23 éves fiú már tényleg készen állhat az elkotelezodesre?

A férjem 21 éves volt, mikor összeházasodtunk.

Családra, gyerekekre vágyott, ez volt a jövőképe

és ez is maradt.

Ez a 70-es években még nem volt ritka.

Ma már egy 21 éves inkább fiú, mint kész férfi.

Ma már elég későn érők a fiúk, de az is közre játszik,

hogy megváltoztak a szokások. Anno még a legtöbb ifjú házas

valamelyik szülőnél lakott, jöttek a gyerekek, s vártak

akár 10 évig is, mire kaptak tanácsi (ma önkormányzat)

lakást. Albérletbe gyerekekkel nem fogadtak be,

mert a törvények szerint gyerekkel nem lehetett kitenni

az albérlőt.

Ma már ez nemigen jellemző.

A fiatalok, ha együtt akarnak élni, könnyebben

jutnak albérlethez. Viszont egy 21 éves férfi egzisztenciálisan

általában még nincs kész, ezért ez nehéz ügy.

Ki kell próbálni,sosem tudod igazán mi fog történni ha meg sem próbálod azt a dolgot.

Ha szereted te is akkor bízol benne és bele mész a kapcsolatba de gyerekkel még legalább 3 évet várnék,ki kell tudni ismerni.

A feleségemet 19 évesen ismertem meg. Igazából én már 14 éves korom óta kitűztem célként, hogy életem párját akarom megtalálni. Tinédzser koromban furcsa is volt, hogy már csak én vagyok szűz, de így 10 évvel később meg pont az a fura, hogy csak én élek stabil párkapcsolatban a volt osztálytársaim közül.

27/F

Anyukám 18 évesen ment férjhez, apukám akkor volt 22, azóta is házasok és boldogok.

Én 21 évesen vettem el a párom, 5 éve vagyunk házasok (ő 20 volt), nem is tudnám elképzelni hogy ne legyen része az életemnek. Hogy ne legyen mellettem mikor felébredek.

Hogyne, lehetséges a kérdésre válaszolva.

Ismerek olyat, aki 50 évesen sem tud pár hónapnál tovább elköteleződni, meg olyat is, aki 18 éves kora óta van együtt a szerelmével és már 40 múlt mindkettő.

A mostani huszasok között is egyik barátnőmet 6 év után jegyezte el a párja, másik 21 évesen házasodott a 26 éves párjával, (ennek már 4 éve) harmadik barátnőmnek 4 éves kapcsolata van, nekem 5. Ezek még úgy sem derülnek ki, hogy élethosszig fognak-e tartani, a szándék viszont megvan.