Ha elmúlik a láng, megjavítjátok vagy kiléptek?

Házasság nélkül is úgy gondoltam, mint az egyes.

Az exem sajnos nem. Szóval sajnos az sem elég, ha a pár egyik tagja gondolkodik csak így..

Én nem tudok hazugságban élni. És nem becsülöm le a szerelmet. Nagyon erős kötődést hoz létre. A kezdeti lángolás persze elmúlik, de a kötődés, amit létrehoz, betonerős, akár egy életen át is tarthat. Ezért nem kell lebecsülni semmilyen szerelmet és valami felesleges múló hóbortnak tartani. Ahogy nem szabad legyinteni az új szerelemre se, hogy az semmiség, ugyanígy nem szabad lebecsülni annak a régi szerelemnek az erejét sem, ami talán elmúlt, de a kötődést létrehozta. A kérdés az, hogy a kötődés, amit létrehozott, erősebb-e az új szerelemnél. Amennyiben már nincs meg a kötődés, csak megszokás és érdekek és külső tényezők, de a két ember már csak lakótárs, akkor nem kérdés, hogy váltani kell és örülni az új boldogságnak. Ha a kötődés meg van még, akkor kell elgondolkozni azon, hogy melyik az erősebb: az új szerelem vagy a régi kötődés. A szerelem nagyon intenzív érzés, belehaltak már néhányan, szóval nem kell lebecsülni. De azt a kötődést se szabad lebecsülni, amit létrehozott az előző társunkkal. Hogy melyik lesz az erősebb...Nyilván sok tényezős.

Nem minden szerelem ugyanolyan. Van az a fajta, amikor nincs választás, mindent visz. Meg van az a fajta, amit le lehet győzni érvekkel.

És ez még csak két emberről szól. A döntést befolyásolja még, hogy a társunkon kívül még mit kell feláldozni az új szerelemért: az otthonunkat? Anyagiakat? Ezek erősebb visszatartó erők bármilyen szerelemnél. Mert szerelem nélkül végülis lehet élni, de a híd alatt már kevésbé. És még nem beszéltünk arról, ha vannak gyerekek.

Ezért aztán nem lehet egy sémát ráhúzni arra, hogy mikor mi a jó döntés. Meg kell nézni, kik lesznek az áldozatai a döntésünknek, mit veszítünk?

Otthont/anyagi biztonságot/kiszolgáló személyzetet/gyerekünket/stb...

És nem utolsó sorban ott van az is, hogy a döntésünkkel elveszíthetjük a szerelmünket.

Én nem akarnék úgy együtt élni valakivel, hogy másba szerelmes. Miattam nem kell feláldoznia magát. Mindenki úgy beszél a szerelemről, mintha minden nap megtörténne az emberrel, hogy viszonzott szerelmet talál. Tényleg, hány ilyen van az ember életében???

Viszont, megnézném, milyen árat kell fizetnem érte. És nem utolsó sorban, hogy Ő milyen árat fog fizetni értem. Van olyan áldozat, amikor a szerelem nem éri meg.

Van az a helyzet, amikor két nem független ember egymásba szeret és éveken, esetleg évtizedeken át egymás életének a részei titokban valamilyen módon. De a családot egyik vagy mindkét fél nem akarja beáldozni. Egyáltalán nem biztos, hogy eljutnak a fizikai megcsalásig. Én ismerek olyan párt, akik 10 év alatt soha nem közeledtek egymáshoz szexuálisan, mert házasok voltak. A férfi felesége rákos lett, meghalt. Most mondjam azt, hogy a szerelmes nő erre várt évek óta? Gyorsan el is vált, miután a férfi felesége meghalt. Egy rövid időre kivirágzott a szerelmük, elhárult minden akadály, felrobbantak a családok, lakhelyek...Aztán egy pitiáner dolog miatt a férfi bekattant és szakított. Senki nem értette, mi történt. Több, mint 10 évnek kellett eltelnie, hogy megértsék és én is megértsem, hogy nem lehet haldoklókon kivirágoznia a szerelemnek. Olyan lelkiismereti terhet rak mindkét félre, hogy nem tudnak mit kezdeni azzal, hogy tulajdonképpen valakinek meg kellett halnia ahhoz, hogy ők boldogok lehessenek. Ezt a szerelem nem tudja elviselni, se a lelkiismeret. Ilyenkor az ember önmaga ellen fordul és kénytelen elválni a szerelmétől, hogy megnyugvásra találjon az önvád elől. Ez törvényszerű. Ezért felesleges arról álmodozni, hogy hátha majd özvegy marad...

Persze senki sem vallja be magának, hogy csak ebben lát kiutat. De ha megtörténik, azt nem fogja kibírni a szerelmük.

Ők ezt követően majdnem 20 év múlva újra egymásra találtak és ennyi idő elég volt ahhoz, hogy a boldogságuk már ne függjön össze annak a régi társnak a halálával.

Igazából soha nem az volt a bűn, hogy szerették egymást. A bűn az volt, hogy azokkal éltek együtt, akiket nem szerettek.

Befizetem a gazszamlat....

36F incel

Az őrláng elmúlása esetén azonnal elzárom a fő szelepet, és nekiállok megjavítani a kazánt. Ha nem javítható, akkor cserét szoktam javasolni.

- Kováts Béla, víz-gáz-fűtés szerelő