Baj ha pár hét után még nem érzem magam szerelmesnek?

én voltam kétszer szerelmes. Mindkettő nagyon hasonlóan alakult ki.

Kb szeptemberben ismertem meg a lányt. aztán április-májusig csak barátok voltunk és nem is igazán foglalkoztunk egymással.

és május-június környékén lettem szerelmes.

Csak az egyiket 15 évesen éltem meg. a másikat 19 évesen.

Nem hinném, hogy három hét után szerelmesnek kéne lenned.

Képzeld most 24 éves vagyok és kb két és fél hónapja ismertem meg egy lányt.

Három hét után megbeszéltük, hogy nagyon kedveljük egymást és igazából nincs értelme azon tipródni, hogy nem vagyunk együtt és mondjuk ki, hogy kapcsolatban vagyunk. Rendben.

Egy nappal később azon paráztam, amin Te. "Nagy baj, hogy nem vagyok szerelmes?"

Addig örlődtem ezen, amíg valahogy kibukott belőlem, és elmondtam a "barátnőmnek", hogy "hát én nagyon sajnálom, de nem vagyok szerelmes. :( "

Erre tudod mit mondott?

Azt, hogy "Mit szomorkodsz ezen? Hát persze, hogy nem vagy! Három hét után? Te jó ég! Az lenne a fura, ha az lennél! Én sem vagyok szerelmes, de jó veled lenni és ne agyalj túl mindent."

Totál megnyugodtam tőle. Jó döntés volt részemről, hogy elmondtam ezt akkor neki. Adott időt, megnyugodtam és rájöttem, hogy bennem a szerelem kialakulása sok-sok hónap volt eddig is. 2-3 hónap alatt még nem lettem sosem szerelmes.

Azóta ő szerelmet vallott, de nem sajtolta kibelőlem, hogy én is megtegyem.

Nagyon szeretem, de mégsem érzem, hogy szerelmes lennék.

Amikor azt mondta, hogy szerelmes belém, akkor annyit mondtam neki, hogy "Méltó leszek rá." ... mármint a szerelmére.

Na mindegy. Lényeg annyi, hogy szerintem, ha ez nyomja a lelked, akkor nyugodtan mondd el neki és majd mond rá valamit a srác. Pont az a lényeg, hogy mellette nyugodt legyél és ne aggódj folyton.

24/F

Örülök, ha segítettem.

azt kérdezed, hogy "méltó vagy-e erre?".

talán nem, de azzá válhatsz. Hagyd, hogy motiváljon Téged a jobb emberré válásra.

Nem kell tökéletesnek lenni, ahhoz, hogy kapcsolatban legyél. Ajánlott, hogy szeresd önmagadat és ismerd is önmagad hozzá, különben túlságosan hajlékony és formanélküli lesz a lelked egy kapcsolatban.

Viszont azt is elárulom, hogy nem az alkalmasokat hívják meg, hanem a meghívottakat teszik alkalmassá.

Idővel összecsiszolódtok, csak hagyd.

Ne akarja túl nagyon csiszolni magadból, hogy feláldozz neki sokat, mert akkor letörik belőled egy darab. Viszont fontos, hogy együtt csiszolódjatok.

Ha nem érted, amit írok, akkor bocsi. Szeretek képekben beszélni.

Sok sikert. és szeresd önmagad. Ha nem szereted, akkor dolgozz rajta. Különben értelmetlen kapcsolatban lenni.

Szerintem nem vagy túl azon a másik srácon. Én azt gondolom, hiba belemenni ebbe a kapcsolatba. A szerelem mindent elsöpör és nem kérdezgeti meg, hogy akarod-e érezni vagy nem. Ami nem ilyen, amin gyúrni kell, hogy érezhess valamiféle kis szikrácskát, hiszen olyan rendes, olyan törődő, ilyen-olyan...na az nem szerelem és soha nem is lesz igazán az. Talán kötődés lehet belőle, amit olyan lehiggadt szerelemként élhetsz meg, de boldog nem leszel soha és soha nem fog olyan erős kötődést létrehozni, mint az igazi szerelem.

Az igazi szerelem iszonyú ritka, 10-20 évnél gyakrabban nem fogod tudni érezni, de legalább ne csapd be magad és a másikat, mert pont amiatt fog idő előtt véget érni a kapcsolatod, mert ha meg kell játszanod, hogy szerelmes vagy, az nagyon fárasztó. Simán le lehet élni egy életet szeretetben valaki mellett, akibe soha nem voltál szerelmes, de más jó dolgok és érdekek összekötnek, de hazugságban élni beteggé tesz. Én se azzal élek, akit szeretek, de én felhagytam az önmantrázással, nem vagyok hajlandó hazudni se neki, se magamnak. Ez nem az a szerelem, nem adta meg az élet, de imitálni nem tudom. Mindenkit ellöktem magamtól, aki szerelmeset akart velem játszani, mert túl fájdalmas azt mondani valakinek, hogy szeretlek, amikor mást szeretek. Aki békén hagy, elfogad így is, nem vár el lehetetlen érzéseket, azzal elvagyok, még boldogságnak is lehet nevezni a maga módján.