Beleszerettem egy külföldi fiúba, érdemes lenne reménykednem?

Online ismertem meg ezt a fiút, egy videojáték során. Egy szomszédos országban lakik. Rengeteget beszélgetünk, már videochateltünk is, szóval tudjuk mindketten, hogy néz ki a másik. Rohammentősként dolgozik, és minden nap vezetnie kell a munkája során. Vezetés közben fel szokott hívni, így van, hogy ha ideje engedi, majdnem egész nap telefonálunk. Nagyon-nagyon jól kijövünk, egy hihetetlenül édes srácról van szó. Kedves, vicces, okos, csak jókat tudok mondani róla. Van, hogy hajnalokig fenn maradunk és chatelünk. Többször is szóba jött már, hogy ha vége van ennek a járványidőszaknak és megnyílnak a határok, jó lenne találkozni (nemcsak kettesben, mert a barátaival is jóba vagyok, sokat szoktunk együtt játszani).

Normál esetben nem foglalkoznék ezzel, mert sosem hittem igazán a távkapcsolatokban, de ez most ilyen mindent elsöprő. Rengeteget beszélünk, ha nem ír, akkor is csak rá gondolok, és ha értesítés jön a telefonomra, már rohanok oda, hogy megnézzem, ő írt-e. Soha nem éreztem még ilyet, de hihetetlenül boldoggá tesz engem, hogy beszélünk, hogy ha rossz kedvem van, érdeklődik irántam, rögtön fel akar hívni. Sosem bánt még így velem férfi.

Viszont mindennek ellenére mégis bennem van, hogy lehet, hogy ő minden barátjával ilyen, esetleg egy nagyon jó barátjának tart, és csak én gondolok megint többet bele ebbe az egészbe. Néha el is szomorodom arra a gondolatra, hogy ez az érzés nem kölcsönös.

Harcolok is magammal, mert az egyik részem azt mondja, köztünk nem lehet semmi a távolság miatt, a másik viszont mindennél jobban szeretné ezt, hogy valóságossá váljon.

Nektek mi a véleményetek? Az elmondottak alapján szerintetek ő is hasonlóan érezhet irántam?

A válaszokat előre is köszönöm!

(Mindketten a huszas éveink első felében vagyunk.)