Befolyásolta a szüleitek válása azt hogy a ti házasságotok mennyire lett tartós??

A szüleim nem váltak el, pedig el kellett volna, helyette csak ölték egymást és rajtam is csattant az egész, undorító légkörben nőttem fel, el is veszítettem a hitem a normális kapcsolatokban. Könyörögtem nekik gyerekként, hogy váljanak el, de az anyagiak, gyávaság és "miattam" inkább szenvedtek egymás mellett.

Rám ez úgy hatott, hogy alapból nem akartam házasodni, aztán végül csak sikerült :) Viszont ha úgy érzem, hogy helyrehozhatatlanra romlik a kapcsolatunk akkor nincs az a kifogás, ami benne fog tartani a szarban, nem fogok túl sokáig rágódni a döntésen. Remélem nem kerül rá sor, egyelőre nagyon boldogok vagyunk, de azt majd az idő igazolja.

A szüleim mindketten elváltak az előző párjuktól, majd összeházasodtak és akkor születtünk mi.

Eddig nem váltunk el a férjemmel.

Én majdnem összeházasodtam vkivel, jegyben járás alatt szakítottunk.

A szüleim immáron 33 éve házasok. Sztem nem jó a házasságuk, sok dologban homlokegyenest ellenkezőképpen gondolkodnak, nem láttam közöttük intimitást igazából gyerekkoromban sem (és nem ÚGY értem, hanem ahogyan beszélnek egymással stb.). Igazából nekem van egy olyan teóriám, hogy anno féltek, hogy kifutnak az időből, és azért jöttek össze az első normálisabb emberrel (anyukámnak voltak előtte kapcsolatai, házasság nem, apám már elvált - igazából a kapcsolatról nem tudok sokat, mert apám nem is akarta nekünk elmondani, hanem az egyik nagyi szólta el magát).

Én annyit tanultam ebből, hogy ilyen házasságot nem akarok, ahol ennyire nincs egy érzelmi kapocs a két ember között. Ez volt az egyik oka annak, hogy szakítottunk (közös döntés volt) sok más mellett.

Mindkettőnk szülei elváltak, egyikük a 2. házasságából is kilépett, másikuk nem.

Mi mindketten 2. házasságai vagyunk egymásnak, vannak nagyon meghitt jó pillanataink és vannak pocsékak, nem tudom, hogy ez mennyire van így másoknál, de azt sejtem, hogy hasonlóképpen.