Szerintetek is így van ez?

Én nagyon szeretem a párom, de nem valószínű, hogy gyereket akarok. Lehet az is közrejátszik, hogy egyszer már megjártam. 1000szer átgondolom.

Párom nem feltétlenül akár közös gyereket, lányomat is sajátjának tekinti szerencsére.

N

Biztos, hogy nem mindenkire igaz, de nálam így volt.

Hiába hittem azt, hogy ennyire meg annyira szerelmes vagyok, de voltak bajok a kapcsolattal, csak nem akartam belátni. Abban biztos voltam, hogy soha nem akarok gyereket, inkább meghalnék, eszembe se volt teherbe esni. Ha ott és akkor lett volna rá lehetőség, biztosan elköttetem magam.

Persze szakítás lett a vége.

Mikor a férjem megismertem, akkor kezdett bennem motoszkálni a gondolat, hogy annyira nem is lenne nagy tragédia, ha teherbe esnék. Láttam rajta, hogy jó apa (is) lenne. Idővel erősödött a vágy, hogy nekem ebből a pasiból kell egy kis másolat, aki akkor is az enyém, ha mi szakítunk.

Nem bántam meg, tényleg jó apa, és jó férj. 😊

Teljesen más ez a szerelem, amit iránta érzek, mint miket eddig éreztem. Van benne egy nagy adag bizalom és biztonság érzet.

A kérdés első mondatára én is azt válaszolom, hogy nem, de a fordítottan feltett kérdésre már nem állítanám ennyire biztosan, sőt az esetek többségében azt látom, hogy "igen".

Ffi.