Veletek fordult elö ilyen, nõk?

Nem, soha. Ahhoz a kajához sem nyúlok, ami ha még nem is a leggusztább, de nem ízlik...

Volt. Annyi különbséggel, hogy a szex is undorító volt vele, ezért egy idő után nem voltam hajlandó lefeküdni vele. Megmagyarázta magának, hogy ez azért van, mert nekem kisebbségi komplexusaim vannak és nem szeretek levetkőzni (ez így igaz, de amikor szerelmes lettem másba, valahogy mégis imádni kezdtem a levetkőzést), meg én őt túl jónak gondolom magamhoz (ja persze, még a szagától is hányingerem volt). Neki így is megfelelt, mivel az anyjáéknál nem volt fűtés, nálam mégiscsak jobb sora volt. És ezt ő párkapcsolatnak nevezte. Kétszer szakítottam vele, egyszer amikor bevert egy ablakot dühében, de akkor még kénytelen voltam visszafogadni fél év múlva, aztán amikor szerelmes lettem, de akkor is alig bírtam kirakni a házból, fél év után összecsomagoltam neki, akkor nagy nehezen elment végre.

Az nem baj, ha nem a kimondottan esetem, ilyen sráccal már jöttem össze, de ha idegesítőnek tartom, akkor semmi esélye. Aki nem szimpatikus, azzal miért akarnék több időt eltölteni? Nem vagyok mazoista. Vagy arra gondolsz, hogy csak néha kicsit bosszantó, de azért kedvelem? Ilyen se volt amúgy.

Velem ilyen nem fordult elő, mert akihez nem vonzódom, netalántán még idegesít is, azt a közelemben se nagyon viselem el, nemhogy az ágyamban. Ha nem izgulok fel, akkor kínszenvedés lenne a szex, nemhogy kielégítő.....

ja a picsába