Szerelem vagy összeszokás a jobb?

Az összeszokást talán kicsit nyersen fogalmaztam, de kifejtem.

Nem csak felnőtt, hanem tini kapcsolat esetén a lángoló szerelemmel való összejövés, azaz pillangós-gyomorgörcsös randevúk, zavarban levés, a találkozások izgatott várása, kép meglátása a másik félről ezáltal a gyomor összerándulása, várni, hogy pittyegjen a telefon, egész nap rágondolni a jobb? Ami hozza magával a hatalmas szerelmi buborékba gyűlő féltékenységet, ellenőrizgetést, bizalmatlanságot, túlzott ragaszkodást, ami majd egyszer csak kidurran, és a szerelem ami egy nagyszerű érzés egyszer csak múlni kezd, ami viszont nagyon fájó.

A másik eset, amikor nincs meg az a hatalmas szikra ami az egészet lángra lobbantja, hanem csak találkozgatnak, van testi vonzalom, stimmelnek a jövőképek, van egy nyilvánvaló szimpátia ami majd szeretetté alakul, de igazi szerelem nincs. Itt nincs buborék, amiben gyűlik a feszültség, nincs féltékenység, nincs ellenőrizgetés és bizalmatlanság sem, hanem egy harmonikus békés együttélést hoz magával, a legtöbb dologban egyetértést, mindkét fél számára szabadságot elszámolás nélkül. (ettől függetlenül hűséggel!) pl: Egyik fél: elmegyek moziba egy haverral majd jövök. Másik fél: oké, hazafele vegyél légyszi kenyeret

Míg a szerelemben ez általában így fest: Egyik fél: elmegyek moziba egy haverral majd jövök, Másik fél: kivel, hova, miért, mikor jössz, mit néztek meg, mikor kezdődik, mikor van vége, ki lesz még ott, lányok is lesznek, én miért nem mehetek veletek? *sértődés* Majd telefon előkap, mozi csekkolása, időpont egyeztetése azzal amit a szerelmes társ mondott.

(és nekem senki ne mondja, hogy a felnőttek nem ilyenek ha szerelmesek, mert ilyenek:D )

Voltam szerelmes, nem is kicsit, de az pontosan az első verziója volt a leírásomnak, (ért is egyszer egy hatalmas csalódás amit nehéz volt kiheverni) a mostani (4 éve tartó) párkapcsolatom viszont egy az egyben a második leírás.

Alapvetően hiányzik a szerelemnek az érzése, az izgatott vágyakozás a másikra, a ragyogó szemek, miközben pedig a hátam közepére sem kívánom a szerelmet még véletlenül sem. Viszont ez a baromi nagy nyugi meg elég jó, csak még sincs az az érzés.

Ti hogyan vélekedtek erről?