Volt már hogy olyan emberbe szeretettek bele, aki külsőre nem az ideálotok volt?

Szemelyisegebe, vicces volt, ellehet vele hulyeskedni, figyelmes..

Sokszor a velso a kulsot is szebbe teszi es szebbnek latod majd

Igen, többször is.

Kedvesebbek, ragaszkodóbbak.

Igen, többször is volt.

N

Igen.

Na jó, szerelmes azért nem lettem belé, de tény, hogy egy idő után sokkal vonzóbbnak kezdtem látni, mint még az elején. Osztálytársakként kezdtük, és az elején megállapítottam, hogy bár messze nem csúnya lány, de külsőre nem épp az én ideálom.

Aztán összebarátkoztunk, egyre többet beszélgettünk és egyre több közös élményünk lett, amik után rájöttem, hogy nem egy üresfejű, flegma cicababa, mint még az elején ránézésre sejtettem. Hanem egy tök értelmes, vagány csaj, akinek mindenről van véleménye, és ugyanúgy lehet hosszú, komoly beszélgetéseket folytatni vele, mint önfeledten hülyéskedni. Ha kellett, bekeményített és nem félt kiállni magáért, de ha arra volt szükség, akkor gyengéd, anyáskodó üzemmódba váltott.

Pár hónap után már észrevettem, hogy más szemmel kezdtem ránézni. Külsőleg továbbra sem az én ideálomat erősítette, de mégis megláttam benne a vonzó nőt, minekután én is vonzódni kezdtem hozzá.

26/F

Igen, három szerelemből kétszer is. Az első volt az első igazi szerelmem (persze viszonzatlan az is), barátok voltunk, és a személyiségébe szerettem bele, leginkább a humorába, meg abba, ahogy viselkedett velem (ő volt az első és szinte egyetlen fiú, aki lányként tekintett rám).

Az utolsó szerelmemmel volt is köztünk valami, bár nem tudnám megfogalmazni, hogy pontosan mi, ő pláne nem tetszett külsőleg, és utólag főleg nem értem, hogy hogy lehettem szerelmes belé, de ez nem annyira tündérmese. A nárcisztikus, pszichopata személyisége manipulált, és még mindig nem vagyok túl rajta (sőt, szerintem nem is leszek soha, mert ez ennél sokkal mélyebb és durvább).