Miért írt rám ennyi év után csak azért, hogy felkavarjon?

Gimnazista koromban volt egy osztálytársam. Tipikus történet, leghelyesebb srác volt a suliban, mindenki oda volt érte, köztük én is. Borzasztóan szerettem volna vele összejönni, de úgy gondoltam, hogy a magamfajta lányra rá sem néz. Megpróbálni sem tudtam, hogy esetleg kiderüljön mégis lehetne-e esélyem, mert volt barátnője, az egyik osztálytársnőm. Jó pár évvel ezelőtt végeztünk a gimiben. Pár napja rámírt, érdeklődött miként telnek a napjaim azóta. Beszélgetésünk során elmondta, hogy mi bántja őt évek óta. Elmesélte, hogy nagyon szeretett volna engem. Gyönyörű mondatokba foglalta érzéseit, amik a mai napig elkísérik őt. Teljesen levágott, lelkileg megzuhantam. Valamit felkavart bennem, hiszen évekig ugyanazt éreztem, mint ő. Nem mert lépni, ugyanazt gondolta, hogy nem állnék vele szóba. Megosztotta velem azt is, hogy 2 éve szakítottak a párjával, akkor megakart keresni, hogy elmondja ezeket, de látta én pont akkor házasodtam meg. Nem akart bekavarni, örült, hogy boldog vagyok. Borzasztóan elszomorít a tudat valamiért. Kérdezte, hogy esetleg meghívhatna valahova, hogy beszélgessünk egyet. Természetesen igent mondtam. Másnap kerestem, de elutasító volt velem szemben, hogy nem szeretne velem találkozni és ne is keressem. A férjem, illetve az ő baratnője sem örülne neki... Én szeretem és tisztelem a férjem, bennem nincs hátsó szándék, nem csalnám meg sosem. Baráti beszélgetésre mentem volna, de hazudnék ha azt mondanám, nem örültem volna, hogy látom. Nem tudom hova tenni ezt a hirtelen fordulatot és azt, hogy akkor miért volt jó felháborgatni ezt az egészet, ha állítása szerint őt is rosszul érintette.