Szerintetek milyen az ha valaki igazán szereti a másikat?

Szerintem teljesen jó az,hogy elnegedted a barátnőidet egy éjszakára,mert igazán bízol bennük és szereted őket,de sosem féltél,hogy ők épp emiatt beleszerethetnek másba? Elvégre itt egy srác,aki elengedi őket, de mindig visszatérhetnek hozzá. Elég sokan ki is tudnának akár használni és te észre sem vennéd,mert elvakít a szerelem.

Én az egyéb féltékenységet tudom elnyomni magamban,ha igazán szeretek valakit,de semmiképp nem engedném ennyire szabadon. Ha már megkíván mást,akkor már fizikailag annyira nem vonzódik hozzám és emiatt akár szimpla barátság is lehetne kettőnk közt és nem kapcsolat. Ettől függetlenül tisztelendő a bizalmad,csak vigyázz,mert sok női társam elég ocsmány módon ki tudja használni a férfiakat.

Manipulatív módon őszinte.

Azaz nem mondja el a valóságot, mert az fáj, de azt hazudj, hogy őszinte... Jah nem,az a másik fajta kapcsolat.

Az igazi szeretet nem fél őszinte lenni úgy sem, ha bántó. Az igazi szeretet nem azt mondja, hogy úgy szeretlek, ahogy vagy, hanem megmutatja, hogyan lehetsz még jobb ember.

Teheted azt, hogy nem engeded el, ezt veheti úgy is, hogy nem bízol meg benne eléggé, de teheted azt, hogy elengeded, ekkor már tudja, hogy megbízol benne, de ahogy az egyes írta, ha valaki másba fog beleszeretni, az szintén nem jó, szóval adj neki okot, hogy visszatérjen hozzád.

Szerintem az igazi szeretetben kell lennie megértésnek és megbocsájtásnak, ezt saját példán mondom, mivel nekem már régebbi barátnőmmel volt olyan, hogy kisebb vita miatt ment el, vagyis nem szeretett igazán. Az olyankor nagyon rossz érzés.

Ha adsz a másik félnek okot arra, hogy visszajöjjön, akkor visszafog.

Persze lehet az is, hogy némelyik lány éppen a pénzed miatt jön vissza vagy hasonlók, de azt inkább engedd ki és csukd be az ablakot utánna (persze csak képletesen). Ha egs hibát elkövetsz nem feltétlen jelenti, hogy szeret, de ha többet is, és utánna is folyton melléd áll, akkor bízhatsz benne igazán.

Ilyenkor valószínűleg nem fog másba beleszeretni, mert már téged kellően szeret.

De persze ha nem engeded neki, akkor csak meggyengited ezt a láncot kettőtök között. Engedd el, ha megbízol benne, kellően, mert ha visszatartod abból csak baj lesz a végén.

Ha magadat nem szereted és nem is tiszteled, akkor megette a fene a párkapcsolatot. Márpedig ha engeded, hogy megcsaljanak, akkor pontosan ez a helyzet. + A másik ember sem szeret téged, ha másra vágyik.

A biszexualitás meg egy ferde hajlam, ilyen embertől alapból nem kell elvárni normális viselkedést, hiszen teljesen abnormális az illető, ha tetszik, ha nem.

Én őszintén szólva úgy gondolom, hogy a szerelem igenis önző. Magamnak akarom minden porcikáját, folyton vele akarok lenni, minden szabad, ébren töltött másodpercem vele akarom tölteni, függetlenül attól, hogy ő mit szeretne. Persze, ez csak az én "akarásomról" szól, normális ember ezeket kontrollálja és figyelembe veszi a szerelme tárgya akaratát is, de ettől függetlenül a szerelem mint olyan ezeket az érzéseket váltja ki belőlem. És ez nem olyan, legalábbis nálam nem olyan, mint ahogy az ember a gyerekét szereti, hogy bármilyen nehéz vagy fájdalmas is egy döntés, az ő érdekében meg kell hozni és engedni kell. Egy társkapcsolatban egyenrangú felekként szerelmesen is elvárom, hogy ugyanazokat az áldozatokat hozza meg értem a másik fél is, mint én érte. Ha én nem megyek el máshoz alkalmanként mert annak a bizonyos másiknak jobb valamije, valamiben más, amit a párom nem tud megadni, akkor a páromtól is elvárom, hogy felém is legyen ilyen tisztelettel és ne menjen adott esetben a biszex vágyait kiélni azonos nemű partnerrel, mert én nem tudom megadni neki ezeket a dolgokat. Az egyoldalú szerelem hosszú távon rombol, márpedig ha a másiknak szabad valamit, amit nekem nem (tökmindegy, milyen indoklással), az igenis egyoldalú szerelem, hiszen a másik nem adja meg ugyanazt, amit én adok neki. Szép dolog az ilyen fajta önzetlenség egyébként, de ha valaki saját magát is szereti (márpedig egészséges embernek szeretnie kellene saját magát is), akkor önmagával szembeni tisztelet ha elvárásokat támaszt a másik féllel szemben és bizonyos mértékig korlátozza. Mert azért lássuk be, egy párkapcsolatban, szerelemben korlátozva van az ember, még ha önként és dalolva lép is bele a béklyókba, és nem feltétlenül az a jó hozzáállás, ha ezeket megpróbálja valaki figyelmen kívül hagyni a "szerelem" nevében.

De ez csak az én véleményem, nyilván mindenki a saját értékrendje szerint választ párt és éli a párkapcsolati mindennapjait.