Férfiak, ti tudnátok szeretni egy ilyen barátnőt?

Érdekelne, hogy a mai férfiak tudnának-e párjukként elfogadni és szeretni egy olyan különc nőszemélyt mint én. Szóval gépészmérnökként dolgozom és nagyon szeretem a munkámat, mindig jó voltam a műszaki dolgokban és "summa cum laude" diplomáztam. Jelenleg egyedül élek Ausztriában, és szinte csak a munkámnak élek, a cégnél elismernek és úgy érzem kedvelnek. Viszont a párkeresésben és általában a párkapcsolatokban sosem voltam jó. Szeretek munka után egyedül lenni és passzívan pihenni (semmit tenni). Sosem voltam egy gondoskodó típus, pénzzel szívesen segítettem a barátokon illetve a szüleimen, de biztos, hogy például egy beteget vagy idős embert nem tudnék gondozni. Ha akarok tudok főzni, bár nekem nincs igazán igényem rá, tök jól elvagyok, ha munka előtt vagy után egy kifőzdében vagy az autómban megkajálok, de elvagyok hetekig, hónapokig főtt étel nélkül is, szendvicseken, tejtermékeken, gyorskaján. Úgy összességében nem érdekel a gasztronómia és nincs is egy nagy ízvilágom. Nem kávézom, nem iszom alkoholt és nem is dohányzom, nem járok el szórakozóhelyekre (mindig utáltam az éjszakai életet). Munkatársak, barátok, szülők szerint szép vagyok (természetes szőke göndör haj, zöld szemek, normál testalkat). Sosem szerettem sportolni, egyszerűen ügyetlen vagyok hozzá, kb a saját lábában is megbotló típus. Egyedül szkanderezni szeretek, abban azért jó vagyok. Sosem volt műkörmöm, tetoválásom, sem vasalt hajam. Nem szeretek hihívóan öltözködni, csak egyszerűen, kényelmesen és tisztán. Még sosem csináltam selfit, és a közösségi oldalakat sem használom. 2 éve van csak okostelefonom, de csak a navigációs funkció miatt vettem. Szeretek vezetni és értek az autókhoz is, a sajátomhoz biztosan. Van C és E kategóriás jogsim, és már többször vezettem kamiont is. Érdekel az űrkutatás és a tudomány, órákat tudok tölteni könyvekbe temetkezve. 34 éves vagyok, de valahogy sokkal jobban megértem magam a nálam jóval idősebb férfiakkal (20+ év), velük lehet komolyabb dolgokról beszélgetni. Sosem szerettem volna gyereket, úgy érzem nekem ez nem való, nem tudnék valakit rendszeresen ellátni, és nem is hiányzik az életemből. Viszont egy megértő, szerető társ jó lenne, akivel be lehet ülni egy étterembe, vagy egyszerűen csak jót lehet vele beszélgetni, na igen és akiben meg lehet bízni, akinek az adott szó még jelent valamit. 2018-ban kaptam életem legszebb szülinapi ajándékát egy munkatársamtól: egy nagy csokor fehér rózsát és egy doboz csokit. Ő 64 éves, de sosem volt köztünk semmi férfi-nő dolog, csak vele meg tudok beszélni szinte mindent. Ő mondtam nekem nem olyan régen, hogy én a szerelem romantikáját szeretem, és nem a testi dolgok a meghatározóak. Ebben végül is igaza van, sokkal inkább fontosak számomra egy ember belső tulajdonságai, mint az hogy néz ki. Mondjuk én ha férfiak külsejéről van szó, akkor a kissé dagi, lomhább, egyszerűbb embereket kedvelem, a divatos feszesgatyás, vékony sportosakkal szemben. Sokaktól hallom, hogy csak a gyerekeik miatt vannak együtt, megcsalják egymást, 30 évesek vannak 14 évesekkel, stb...Úgy összességében utálom ezt a mai világot és azt, amilyenek az emberek, ezért is szeretek gépekkel dolgozni.