Szerintetek igaz az, ha az apa- lánya kapcsolat nem jó, akkor a lány sokat fog szenvedni a pártalálásban?

Nem, ez nem igaz. Nekem nem volt jó a kapcsolatom apámmal mégse jelentett sose problémát, hogy értelmes párt találjak magamnak :D

Szóval szerintem butaság.

24N

Valamilyen szinten igaz. Én pl mindig a lusta, önző, 'anyuci kicsi fia' pasikat találtam meg eddig, akárcsak az apám. Sose törődött velünk igazán, de elvárja, hogy szeressük, mi törődjünk vele, tiszteljük, legyen szava a dolgokban, stb, mert ő a "családfő". Pont ezért egy ideje szingli vagyok, próbálok magamon dolgozni, hogy ne ilyen férfit válasszak, vegyem észre a "jeleket".

Tudatosan nyilván nem ilyen férfit keresek, mégis ilyeneket sikerült találnom...

Nem igaz .

Ha tudja, hogy az apja nem tisztelte, és neki márpedig jár a tisztelet, akkor nem fog olyannal járni, aki nem tiszteli.

Ezeknek a lányoknak egyébként nem a pártalálás a nehéz önmagában, hanem egy olyan társ felismerése, aki tényleg rendesen kezeli őket. Szóval nekik általában van kapcsolatuk, csak épp az a kapcsolat csurig van bántalmazással, kihasználással, stb... Egyik cseberből a másik vederbe esnek, mert nem hiszik el hogy nekik jár a tisztelet, vagy épp fogalmuk nincsen arról, hogy nem tisztelik őket, mert nem tudják milyen az ha igen.

Inkább fordítva. Ha túl jó a viszonyuk és olyan lesz mint egy "mama kedvence férfi" csak itt "papa kedvence nő" az régen rossz. Főleg módosabb szülők esetén, aki szó szerint MINDENT megadott neki, bármit kitalált, az rögtön el volt intézve, meg volt véve. Miért baj ez? Mert akkor ha összejön valakivel attól is ezt várja el - amivel még nincs is baj - a probléma, hogy alanyi jogon és viszonzatlanul, hiszen "a fater is így csinálta".

A mama kedvence férfiak is ilyenek, ők is alanyi jogon és viszonzatlanul várnak el dolgokat, mert "anyuci is így csinálta" nekik.

De mindkét esetben rá kellene jönni, hogy ez így nem fog működni sehol, senki nem lesz velük olyan mint az anyjuk vagy apjuk.

Hülyeség. Nekem sosem volt jó a kapcsolatom apámmal, ráadásul 17 éves korom óta nem is látom szinte. Korábban sem voltak rossz kapcsolataim, a mostani is tartósnak, kiegyensúlyozottnak bizonyul.

Lehet, hogy annyi az előnyöm, hogy alapvetően fiús társaságban mozogtam (unokatesóim is fiúk, a barátaim többsége is, a kollégáim is) és úgymond közel maradt hozzám a másik nem is.