Hogyan képes valaki komoly kapcsolatot kezdeni egy nővel?

Szerintem már nincs összetörve.

Igazából akkor sem voltam a komoly kapcsolatok híve. Tudta mit gondolok a témáról, de rávett, hogy próbáljuk meg. Hát jó, gondoltam, tegyünk egy próbát! Eléggé komolyan vettem, mert rá sem néztem más nőkre. Szerintem szerelmes is voltam.

Bár igazából magamra vállalom a felelősséget, én mentem bele az egészbe, valamit én rontottam el. Nem hiába szeretett ki belőlem. De ez már a múlt.

Igazából most belegondolva megbántam, hogy ezt a kérdést ebben a formában írtam ki, hiszen ki vagyok én, hogy küzdjek egy olyan dolog (párkapcsolat) ellen, ami sokaknak a lelki táplálékot jelenti?

Elnézést kérek a kérdésért, lehet töröltetem majd.

Át fogom majd gondolni ezt a dolgot, bár igazából most biztosan nem vágyom komoly kapcsolatra. Sok tervem, amit meg kell valósítani, de ha majd ezekkel végzek, akkor visszatérek erre a témára is. Először is mindenképpen be kell fejeznem a tanulmányaimat, hogy művelt ember legyen belőlem, és a többi...

Nos, köszönöm szépen a beszélgetést, nekem mennem kell, mert ma még el kell olvasnom egy fejezetet egy könyvből, aztán fekszem le.

Jó éjt, sziasztok!

Nincs rá szükségem, mivel nem vagyok beteg, és ismerem a pszichológiai irodalmat is, így tudom, hogy kb. mit mondana. A pszichológus megpróbálna a női magazinok stílusban jobb belátásra téríteni, hogy dolgozzam fel a "múltbeli sebeket". Holott itt nem arról van szó, nem ez a döntő érv a nézeteimben. A tegnap esti kommentekben logikusan levezettem, hogy miért értelmetlenek a párkapcsolatok. Ettől függetlenül lehet, majd teszek egy próbát - de nem most.

Mint azonban a tegnapi beszélgetés vége felé megegyeztem, megbántam a kérdés kiírását. Ha másoknak boldogságot jelent ez a jelenség, akkor én nem akarom cáfolgatni. Valahogy úgy, mint a vallás esetében. A kerszténységet téveszmének tartom, viszont ha valakinek jó, akkor felesleges elvenni tőle a vallást.