Mi a baj velem?

A barátommal hosszas macska-egér játék után végre együtt vagyunk (itt évekről van szó). A világ legboldogabb emberének kéne lennem, de már most, 5 hét után sok... Ő nagyon sok időt szeretne velem tölteni, konkrétan 0-24-et. Nekem ez sok, én lényegében 16 éves korom óta egyedül élek (anyukám már akkor is sokat volt külföldön). Hozzászoktam az egyedülléthez, a csendhez és hogy a magam ura vagyok. Pl. én úgy nem szeretek olvasni, vagy tanulni, ha ő itt van velem a szobámban, vagy a nappaliban. Utálok kint lenni a napon, ő délelőtt 11-től délután 3-ig biztos kint akar feküdni, én pedig sokszor már 20 perc után hőgutát kapok. Bejövök a házba, akkor ő is bejön. Ha a konyhába megyek, akkor ott van ő is. Bárhová megyek, elkísér, elvisz, értem jön. Örülök, hogy így odavan értem, de néha annyira jól esne csak fél órát magamban lenni... Úgy, hogy nem beszél, nem kérdezi, hogy éppen mit olvasok, vagy mire gondolok, vagy kivel beszélgetek (telefonon). Vagy ami még zavar, de rettenetesen, hogy vásárol nekem. Kinéztem most több sminkcuccot, meg is mutattam neki, de vacilláltam, hogy megrendeljem-e őket, mert nagyon drágák. Erre hogy ő igazából már megrendelte nekem 2 napja... Vagy ugyanez a parfümökkel, hogy kettő közül nehezen döntöttem el, melyik legyen és megjegyeztem, hogy legszívesebben mindkettőt megvenném, de nem hagyok ott közel 100 ezret parfümre. Másnapra megvette a másikat nekem. És ez nekem nem imponál, hanem inkább kellemetlen, mert úgy érzem, hogy adósa vagyok, vagy ilyesmi. De nem is ez a fő gond, hanem tényleg az, hogy megőrülök ettől a 24/7 együtt töltött időtől.

Később ez jobb lesz?