Volt már olyan kapcsolatod, amit külső körülmények tettek tönkre?

Az egyik nem tudom mennyire számít külső körülménynek de azt is leírom.

Az elsőnél a munka volt külföldön, én tanultam és tudtam, hogy itt is fogom még folytatni az egyemet vagy 4-5 évig és azt is pontosan tudtam, hogy egy álommunkát kapott külföldön és hatalmas hülyeség lenne visszautasítani. Először próbáltunk távkapcsolatot de az nem igazán ment, így leredukálódott az egész és szoros kapcsolatban maradtunk. Az elején fájt, mert mégis csak vége lett valaminek, de valahol mégis tudtam hogy itt marad, bármikor elérem és tudunk beszélni. Ha a “sors” vagy bármi úgyhozza, akkor pedig úgyis együtt leszünk még.

Másik családi ellentét volt. Szüleim nagyon nem fogadták el a párom és ahogy telt az idő egyre rosszabb lett a helyzet. Később az ő családja is kezdte ellenezni a dolgot, nem tetszett nekik az, hogy nem akarok 18-19 évesen gyerekvállalni... (a párom nem akarta ezt erőltetni, neki elég lett volna akkor amikor nekem) Ott köztünk is gyakoribb lett a mindenféle vita, veszekedés. Nem olyan szépen váltunk el, később tudtuk megbeszélni az egészet, amikor már rég szakítottunk.

Soha nincs külső körülmény.

Ha valaki fontos, ha valakit szeretünk, bármint megtennénk érte.

Legalábbis én így gondolom.

Ha valakit szeretek,az életemet is adnám érte..

Az életem értelme volt ez a nő... De ő nem mondott le egy kedves kolléga közeledéséről sem...

Nagyon értékes személy volt az életemben... a legfontosabb..

Úgy szerettem mint soha senkit.

Sajnos neki én nem voltam elég fontos.

Egy harmadik személy ölte meg az érzelmeimet. Így lehet mondani hogy külső körülmény..

De mégsem az.

Csak egy döntés.

Azt hittem fontos vagyok..De nem voltam.

Sokkal fontosabb volt hogy a kedves kollégát meg ne bántsa.

Terveim voltak..

vele képzeltem el a hátralévő életem.

Sajnos nem úgy alakult....

És nem 20 éves vagyok..

Talán hálára iszom magam...

Akkor talán elmúlik a fájdalom.