Beleszerettem az egyetemi tanáromba, már nem tanít, de esélytelen (?)

Csak egy rövid ideig tanított, később is gyakran találkoztunk a folyosókon. Utolsó félévben igyekeztem többször keresni a társaságát és az egyetem falain kívül is találkozni. Olyasmire gondoltam, mint ahogy más tanárok pl. eljártak sörözni diákokkal, de neki sosem volt ideje ilyesmire, és nem is olyan típus volt. Viszont amikor célozgattam a dologra, úgy tűnt tetszett neki az ötlet. Végül nem lett semmi a dologból, mert mindig elfoglalt volt.

Azóta lediplomázottam, szó volt róla, hogy majd megünnepeljük, amíg ott vagyok, de ez is elmaradt.

Már eltelt majdnem egy év, az egyetem végeztével eljöttem a városból, így már nem találkozunk sehol, mégis gyakran eszembe jut, szinte minden nap.

Nem a jóképű „csajozós” professzor, leginkább a személyisége, és a hivatás iránti elkötelezettsége fogott meg.

Ironikus, hogy pont emiatt is elérhetetlen.

Egyértelmű, hogy esélytelen ez az egész, de mégis mindig eszembe jut.