Mit gondoltok arról ha egy 31 éves férfi?

Nem értem a kérdést.

Egy hitvány, élősködő alakot ki vállal fel?!

Hogy az én nyakamon élősködjön tovább?

Nagyapám azt mondta, és egyetértek vele, hogy aki nem dolgozik, az nem férfi, az csak here. De az sem.

Ugyanis a méhcsaládokban is megvan a here feladata, amit rá osztott ki a természet. "A herék részt vesznek a család hőháztartásának fenntartásában. Ha hideg van, akkor remegéssel hőt termelnek; ha meleg van, akkor szárnyukkal legyeznek." Vagyis a megtermékenyítésen kívül hasznos feladatuk van, ez is munka.

De az embernek magának kell megteremtenie a létfenntartását, és majdan a családjának a fenntartását is.

Aki nem dolgozik, az ne is egyék. Bizony, ez örök igazság.

Én 35 éves vagyok - a szüleimmel élek - súlyos drogfüggő vagyok.

Azért nem tudok dolgozni hosszabb távon, mert akkor belövöm magam valami droggal, és utána nem tudok bemenni melózni - ezért mindenhonnan kirúgnak.

DE viszont sok-sok évig dolgoztam (ráadásul mindenhol elégedettek voltak a munkámmal kapcsolatban) mielőtt egy drogfüggő őrült lett belőlem.

Na most én viszont meg tudok élni egyedül is. Szüleim már sokszor kidobtak, voltam hajléktalan (a tél közepén is) és voltam már az éhhalál szélén - számtalan helyzetet egyedül éltem túl. Volt pl hogy gazokat ettem.. De mégis inkább meg tudok élni pl egy erdőben - mint a városban ahol hozzájutok a különböző színű porokhoz amiket aztán magamba injektálok.

Azt mondják sokan hogy az ember fogadja el önmagát.

Hát én elfogadtam.

Egyedül nem tudok leszokni - pedig abba akarom hagyni már évek óta - de nem megy.

Rehabra nem megyek be (ha bele döglök sem) mert súlyos szociális szorongásaim (fóbiám) van, ami miatt inkább éhezek egy romos házban, vagy élek kint az erdőben egyedül - mint hogy a rehabon másokkal kelljen együtt élnem tartósan.

Volt egy barátnőm életem során akit szerettem, ezért tudom milyen a szerelem.

Sokáig kínlódtam - mert valójában egy olyan életre vágytam - azonban ehhez nekem innen sokat kéne tenni.

De nem tudok tenni semmit, mert függő vagyok, és egyedül nem tudok leszokni, a mentális "agybajom" miatt + nem megyek rehabra ~ így viszont az maradt hogy pár évem van vissza...

Idővel sikerült elfogadnom a tényt hogy nem sok idő van vissza az életemből - ezért mindenkinek csak szenvedést okozok magam körül. Ezt látva tudtam végleg lemondani a párkapocslatos vágyaimról - mert így akárki aki közel kerül hozzám annak csakis szenvedést tudok okozni.

Hiszen így mit akarnák én?

Sokáig úgy voltam vele ha jönne egy új szerelem, egy új Nő az életembe - akkor azért megpróbálnék mindent (akár még a rehabot is bevállalnám). Azonban erre vártam hosszú-hosszú időn át - és nem jött.

Önmagam miatt nem érzek elég erőt hogy harcoljak egy olyan életért - amire nincs semmi "garancia" hogy sikerül.

Így most feladtam a harcot - megbékéltem önmagammal - és szabad vagyok ~ a linkséget választottam - és ha eltűnök nem sok embernek fogok hiányozni..

A lényeg hogy mindenki saját maga dönt. Én így döntöttem. Elfogadtam önmagam.

Ha Te nem akarod/tudod elfogadni a jelenlegi helyzetet - akkor próbál változtatni raja!

Az, hogy nem dolgozik az gáz. Tekintve az, hogy jómagam is 31 éves vagyok a szüleimmel élek. Ennek anyagi jellegű okai vannak. Több lecsó marad a zsebemben. Ha barátnőm lenne, albérletbe mennék valószínű, de így fölösleges. Egyébként a munkát tekintve az aktuális helyzetben nem nehéz munkanélkülivé válni. Nekem is a napokban jelezték, hogy sajnos hónap végén megszűnik a munkám a jelenlegi helyzet miatt. AMit nagyon sajnálok, de majd keresek mást és törekszem rá, hogy jól jöjjek ki a helyzetből.

Ki az a 31éves srác? Egy ismerősöd, vagy te magad?