Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit gondoltok erről? Annyira szomorú.
Az elmúlt x időben beszélgettem jópár emberrel, úgymond sorstárssal.Fiatalok mint én, 30-as éveket kezdik, vegyesen, fiúk és lányok. Hozzám hasonlóan mind annyira kiábrándult és megkeseredett a szerelem témában a sok csalódás miatt hogy már el sem tudják képzelni hogy társuk legyen. Még egy véletlen érintést is elutasítanak, illetve keményen eltiporják magukban minden vágyukat. Teljesen bezárkóztak. Azt hittem csak én élek így de megdöbbentő hogy rengetegen vannak így ezzel. Szerintem nem feltétlenül kapunk mi férfiak annyi elutasítást mert nem vagyunk épp 10/10-ek hanem mert egyszerűen az illető lány már elengedte ezt az egész ismerkedés témát és nem érdekli. Sokan a pénzre meg a csúcs külsőre hivatkoznak holott sok esetben nem biztos hogy tényleg ezen múlik a siker. Azt hiszem hogy elveszett generáció vagyunk többek között ebből a szempontból is.
Mi a véleményetek? Hogy látjátok ezt? Bennetek hol tart ez a téma? Feladtátok már vagy próbálkoztok?
Ne általánosíts. Akkor sem, ha véletlenül több ilyen esettel találkoztál.
A virtualitást hagyd fenébe.
A valóságban éld az életedet, nyiss kifelé, nézz magad köré és kicsit távolabb is.
Ez egyre csak rosszabb lesz, az indívídumnak mély kapcsolatokra, nem "neten csevegésre" meg "haverokra" van szüksége, de ebben a képmutató világban a felszínesség a nyerő. Elméletben a technológia közelebb kellett volna hogy hozza az embereket, de gyakorlatban pont az ellenkezőjét éri el, mikor az emberek telefonba temetve a fejüket gyalogolnak az utcán, ülnek a székben, fekszenek az ágyban, ahelyett hogy felnéznének és kinyílna előttük a világ.
Az elvárások is túl nagyok már a megnövekedett ingerküszöbnek köszönhetően. Nőknél általában a romantikus filmek és Insta miatt, férfiaknál meg a pornó miatt.
De hát látod, ez kell az embereknek, akkor felőlem üljünk csak tovább a szrban.
49 vagyok, szóval bácsi, de az utolsó válásom után - 3 éve - én is feladtam. És olyan volt, mintha egy tehertől szabadultam volna meg: a pártalálás, párban levés terhétől. Nem dolgozom ezen, sőt elkerülöm. Jelentkezők volnának, jó vagyok. :) Csak már nem fektetek bele időt, energiát, pénzt, mert szerintem nem éri meg.
Nem kérek priviket, kösz.
Abban egyetértek veled, hogy nagyon sok fiatal, férfiak és nők egyaránt, nem találja a párját. Ezt látom a közelebbi és távolabbi ismertségi körömben, de az utcán is el szoktam csípni egy-egy ilyen beszélgetést barátok között.
Szerintem is szomorú ez a helyzet és nem tudom mi lenne a megoldás.
Én 10 hónapja vagyok egyedül, egy válás után. Optimista vagyok, abszolút nem adtam fel, hogy sikerül társat találnom.
33N
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!