Ennyire közvetlen lenne, vagy csak én fújom fel a dolgot?

Van egy munkatársam, akivel már azóta megy a herce-húrca, amióta együtt dolgozunk. Mindenki azt mondta, hogy köztünk van valami, mert hogy látják rajtunk meg hallják, ahogy beszélünk egymással. Eleinte, nem tagadom, irritált a srác és nem tudtam hova tenni ezt a dolgot. Csak aztán időről időre történtek dolgok. Például, hogy nagyon jól együtt tudunk dolgozni. Egy hullámhosszon vagyunk, szavak nélkül is megértjük egymást. Voltak azért ilyen alap kedvességek, na gyere meghívlak egy italra, buli után megvárta velem a buszt (de megjegyzem engem sosem kért fel táncolni) stb. Csak aztán kezdtem érezni, hogy bennem valami elkezdett mocorogni. Engem áthelyeztek de sokszor összefutottunk egy két szó erejéig. Majd egy bulin kérdezte, hogy haza tudok-e menni stb. és azt hittem megvár erre ő más lányokkal lelépett. De csak annyit mondott, hogy most nem vár meg. Ekkor behúztam a féket. Természetesen itt meg voltak az apró érintések, szemezések. Fokozatosan távolodtunk el, mert ő is elkezdett klikkesedni (minden hétvégén igyuk le magunkat)

És most ezek után kénytelenek vagyunk újra együtt dolgozni. És azt veszem észre, hogy ugyan az az összhang, ugyan úgy beszélgetünk (mindenről, nem tabuzunk) Csak azt nem tudom, hogy mindenkivel ilyen kedves, mert alapszinten mosolyog, bájolog mindenkivel (oké, hogy nem akar senkivel sem rosszban lenni) vagy valami van, de nem erős vagy egyikünk se lép komolyabban.

Törődünk egymással, ha úgy érezzük, hogy a másiknak szüksége van rá. Eddig csak az éles "szóharcok" voltak, holott, azért ő mindig normális volt velem.

Egyik nap kint telefonáltam magánügyben a folyosón és ő is kijött. Jött velem szemben, ment a bólintás, mosolygás és végig simította a karomat, ahogy elment mellettem. Majd visszafordult, de zavartan inkább tovább ment a mosdóba.

Természetes ez a viselkedés (gondolom így is közvetlenségét mutatja ki az emberek felé) vagy ő sem tudja, hányadán állunk?

Köszönöm, hogy elolvastad és a választ.

L