Szerelem nélkül van értelme egy kapcsolatnak?

Elmultunk már 30 évesek...

Mintha ez bármit is számítana. XD

Ne stresszelj szét az ilyen benyögésekkel. XD Esküszöm mindjárt kapuzárási pánikom lesz 28 évesen és veszek 1 motort...

Ha nem vagy szerelmes akkor nyilván ne járj vele. Nem tudom én ebbe a szerelemből tisztelet és szeretet dologba még nem futottam bele, bár tény hogy a leghosszabb kapcsolatom [amiből amúgy sem volt sok] is csak ~2,5 évig tartott.

Hatalmas baromság, hogy elmúlik a szerelem. Az soha nem működőképes kapcsolat ahol elmúlik. Ott nem fektettek elég munkát bele, hagyták ellaposodni. Nyilván minimálisan változnak az érzelmek, a folytonos rózsaszín köd átvált vissza-vissza térő rózsaszín ködbe. De ahol csak némi tisztelet meg ragaszkodás van annak semmi értelme, az nem párkapcsolat. A szerelem ha dolgoznak a kapcsolaton megmarad szerelemnek, nem tűnik el. Teljesen más érzés mint mondjuk egy barátság vagy emberi szeretet, sokkal intenzívebb. Mi ugyan még csak 10 éve vagyunk szerelmesek, de anyósoméknál például 40 éve tartó állapot. Letagadni se tudnák, randiznak meg romantikáznak folyamatosan. Elég csak rájuk nézni és tudod, hogy ott bizony nem csak langyos emberi szeretet van.

Én úgy gondolom, hogy semmi értelme egy szerelem nélküli kapcsolatnak és nem is fenntartható. Nem tudsz úgy energiát fektetni egy kapcsolatba, hogy nem őrülsz meg a párodért. Nem lesz meg sosem az igazi kötődés, nem lesz motivációtok dolgozni egymásért. És persze amint az egyikőtöknél beköszön a nagy szerelem azonnal vége lesz a kapcsolatnak mert egy percig nem fog rajta gondolkozni, hogy szakítson-e (vagy megcsaljon rosszabb esetben).

Családot pláne tilos tervezni ilyen kapcsolatba. A langyos szar a legrosszabb párkapcsolati példa amit egy gyerek láthat. Soha nem fogja megtanulni hogy kell egy kapcsolatba energiát fektetni. Egy érzelmek nélküli kapcsolat sosem lesz hosszú távon boldog, boldogtalan szülő pedig sosem fog lelkileg ép gyereket felnevelni.

Én megtapasztaltam, hogy nincs így értelme. Nem leszel boldog, főleg ha ez hiányérzetet okoz nálad, még jobban főleg ha a fejedből nem törlődik az a nagy Ő, akit elvesztettél. Nagyon sokan vágnak így bele kapcsolatba, de látszik rajtuk, hogy nem igazán boldogok. Egy idő után kiüresednek, olyanok mint az élő-halottak.

A szerelem ahhoz hasonló kötődést hoz létre, mint amikor kisbabád van és az oxitocin szinten az egekbe megy. Létrejön a kötődés és akinek van gyereke, az tudja legjobban, hogy a legerősebb kötelék a világon, erősebb a szerelemnél is. Viszont a szerelem is hasonló kötődést hoz létre. Szerintem elmúlik a szerelem, DE addigra létrejön az az erős kötődés, ami mindenen átvisz kettőtöket, még a hullámvölgyeken is. Persze sokan feladják, de hogy abból mennyi volt valaha a kölcsönös szerelem, azt inkább ne firtassuk. Mert persze az is kevés, ha csak az egyik szerelmes, nem sokra megy vele, ha a kötődés nem jön létre kölcsönösen. A gyerekvállalás is egy elég húzós időszak, na akkor nagyon fontos, hogy legyen erős kötődés, de nagyon-nagyon sok élethelyzet jön még, amikor szükség lesz rá. Úgy is elromolhat minden, de egy igazán nagy és kölcsönös szerelem azért minimum 10 évre elég kötődést hoz létre, ami már a semminél több.

Természetesen le lehet élni egy életet egy jó ember mellett is, aki csak szimplán jó és hozzád való, de mi lesz, ha kiderül, hogy nem is olyan jó, nem is olyan hozzád való? És ha kideról, hogy jó is és hozzád való is, de közben találod meg a kölcsönös szerelmet valaki mással? Akkor majd úgy jársz, mint a Hanover Street hősei.

Én kétszer győztem meg magamat az életem során, hogy nem kell a szerelem, elég ha jó ember, az egyikről kiderült, hogy nem is volt olyan jó ember, a másik jó ember volt és összetörtem mind a kettőnek a szívét és hiába akarta az eszem, ha a testem tiltakozott az egész ellen.

Minden nap mantrázni, hogy nem baj, hogy nem vagyok szerelmes, az nagyon fárasztó. Talán akkor működhet, ha a másik vagy a környezet nem követeli meg a szerelem látszatát. Nekem az a legnehezebb, turbékolni, mert az kifejezetten fájdalmas tud lenni, ha az ember mást szeret.

De a kölcsönös szerelem sincs beígérve senkinek. Én egyszer hittem azt, hogy átéltem, de menet közben már nem voltam olyan biztos a másik érzéseiben. Ha nem az volt, akkor tévedtem, de nekem működött így is. Sokat voltam boldogtalan, mert éreztem, hogy neki nem vagyok igazán a nagy Ő, viszont én szerelmes voltam és azt hiszem, jobban működök egy olyan kapcsolatban, ahol én vagyok szerelmes, mint ahol én nem és a másik igen.

Előszöris szia kérdező!

Szerintem nincs értelme,de neked kell tudnod, hogy meg tudsz e lenni szerelem nélkül. Én azt vallom egy életünk van, miért maradnál csak azért valakivel egy lapos kapcsolatban mert elmúltál 30,holott valaki mellett szárnyalhatnál.