Lehet szerelem nélkül boldog egy élet?

Nem vagyok az a gyorsan szerelmesedő típus, alapjáraton sem. Úgy másfél éve mégis brutálisan szerelmes lettem, csúnya vége lett, mert a srác nagyon kihasznált...majdnem rámentem lelkileg is, fizikailag is. A mostani barátom meg ilyen nyugis alkat, fiatalabb is nálam, nincsenek viharzások...de nincs az a nagy érzés sem. Pedig lassan három hónapja randizunk, két hónapja járunk. Szeretem, de nem lánggal...és nem tudom, hogy az a kialakulhat-e még. Vajon az előző miatt van lakat alatt bennem az, hogy át merjem adni magam a kapcsolatnak, vagy egyszerűen a barátom nem hozza ki belőlem? Nem tudom eldönteni, nem tudom, normális-e ez, vagy jól van-e ez így...de nem akarom elveszíteni sem, mert fontos nekem. Csak nem tudom, mennyiben szükséges egy boldog élethez a szerelem, de legfőképpen, hogy nekem. Létezik olyan, akinek nem való, és elég, ha van szeretet meg valamilyen mértékű vágy?