Ez normális? Szerintetek?

A barátommal hetente 1-szer találkozunk, hétvégére.

Ez annyit tesz, hogy péntek délután-tól (ha épp nem a barátaival van) szombat délután-ig együtt vagyunk.

Igazából vasárnap is együtt tudnánk lenni, csak az neki egy ilyen ,,tanulós, pihizős nap”

Régen amúgy a vasárnapot is együtt töltöttük, sokszor hétfőnként együtt mentünk suliba.

Hétköznap nem akar találkozni mert azt szintén a tanulásra és a ,,dolgaira” szeretné szentelni.

Régebben előfordult, hogy hétköznap is egy nap nála aludtam vagy ő nálam, de ez neki már sok volt.

Azt mondta úgy érezte már nem nagyon volt élete mellettem.

Nemrég jöttünk újra össze (ő kezdeményezte a békülést).

Eleinte azt beszéltük meg, hogy egy laza kapcsolatban leszünk, hogy aztán majd meglátjuk mi lesz belőle, de pár nap után kijelentette, hogy ő engem akar és nem akarja tovább ezt a laza kapcsolatot mert nem bírná elviselni ha közben összejönnék mással.

(Azt beszéltük meg, hogy ismerkedni szabad).

Pedig amúgy ő találta ki ezt a laza kapcsolatot.

Szóval összejöttünk újra, de mint kiderült a szakítás egyik oka az volt, hogy már nem érezte magát szabadnak mellettem.

Azt mondta ha hétvégente találkozunk az igazából teljesen jó, ha hétköznap is találkozunk az neki már sok.

Azt tudom, hogy nem az a baja, hogy esetleg még nem élte volna ki magát, mert ő sose volt az a nagy csajozós, inkább a hosszútávú, komoly kapcsolatok híve, és örül is nekem, hogy vagyok neki, imád, szeret, én vagyok neki az igazi, velem akarja leélni az életét stb..,

Kérdeztem tőle, hogy ha úgy hozza a jövő és összeköltözünk akkor mi lesz? Az nem lesz sok?

Ő úgy vélekedik róla, hogy az más, mert az összeköltözésnél együtt él két ember, de amíg nem élünk együtt ,,nem kell egymás nyakán lógnunk” ,,van saját életünk”.

Egy kicsit fáj, hogy így vélekedik.

Végülis nekem elég ez a hétvégente találkozás, de sokszor hallom más pároktól, hogy ők akár 2-3 naponta is találkoznak a párjukkal és, hogy ez szerintük nem sok meg normális, az én barátom meg már azt sokallja ha hétvégén kívül még egy napot velem kell töltenie.

Egyébként mikor együtt vagyunk nagyon aranyos, jól megvagyunk, imádjuk egymást stb... csak ez a felfogása nekem kicsit furcsa, nem tudom hova tenni. Nem tudom eldönteni, hogy vajon tényleg reális-e amit mond.

Hozzáteszem nem egy elfoglalt ember 21 éves OKJ-n tanul jelenleg, a szüleivel él szóval háztartást nem kell vezetnie, kajára, tiszta ruhára nincsen gondja. Mikor haza megy általában tanul, edz, számítógépen játszik, pihen.

Még azt hozzá teszem, hogy mikor szóba hoztam régebben, hogy szerintem furcsa ez a felfogása, megkaptam tőle azt, hogy rosszul teszem, hogy a szeretetet a találkozások számával kötöm össze és, hogy milyen éretlen és gyerekes a felfogásom.

19/l másfél éves kapcsolat

Szóval szerintetek ez normális vagy én nem hagyom levegőhöz jutni? Csak mert azt is megkaptam már, hogy kissé tapadós vagyok (mert hétköznap is találkozni akartam vele).