Ez szerelem vagy valami más?

Nemrég összejöttem egy fiúval, akivel amúgy elég régóta jóban voltunk. Amíg nem voltunk együtt, teljesen azt éreztem, hogy beleszerettem, azt éreztem a napom fénypontjának, hogy beszéltünk, azt akartam, hogy küzdjön értem (nehezek voltak a körülmények, de ez most lényegtelen). Most, hogy együtt vagyunk, azt érzem, hogy ez enyhült. Lehet, hogy csak magányosnak éreztem magam és emiatt gondolkodtam így? De közben meg ha nem beszélnénk 1 napig, biztos nem bírnám ki, és szeretek vele lenni, szeretem a gondolatait, a humorát, a stílusát stb. De néha meg az jut eszembe, hogy mi van, ha csak becsapom magam és csak az esik jól, hogy tudom, hogy szeret és törődik velem? Ha teljesen biztos lennék abban, hogy szerelmes vagyok belé, ennek nem kéne eszembe jutnia. Vagy ez csak kezdeti fázis lehet, túlaggódom?