Miért írkál egy férfi egy másik nőnek olyanokat hogy, , szeretlek babám" ha látszólag imádja a feleségét?

Úgy látom, itt a legtöbb hozzászóló nem házas és úgy ad buta válaszokat.

Onnan veszem a bátorságot ilyet leírni, mert hasonló helyzetben vagyok, csak én vagyok a férfi a történetben. Feleségem van, kifejezetten jó a kapcsolatunk, rendszeres a szex, mindennapos az ölelés, a "szeretlek" szó, a beszélgetések, minden. Persze az itt válaszolók nagy részének ilyen dolgokról fogalma sincs, látszik a válaszokon.

Szóval az az igazság, h én is az a fajta férfi vagyok, aki szeret más nőkkel is flörtölni és van nem is egy olyan nő, akivel alkalmanként massengeren/viberen beszélgetünk oly módon, mint a szerelmesek. Közben meg nem is vagyunk egymásba szerelmesek csak kedveljük egymást. Eszem ágában sincs megdugni.

Akkor mi értelme van? Az, hogy én és még hozzám hasonlóan nagyon sokan mások is - férfiak, nők egyaránt - vágynak a külső pozitív impulzusokra, visszajelzésekre, egyfajta megerősítés gyanánt, hogy igen, én még vonzó vagyok, érdeklem az ellenkező neműeket, és úgy egyáltalán, jól esik egy kis flört egy kis érzelmi szabadság. Nyilván ez az ember párjának szarul esik ha kiderül, ezért jobb, ha ez titokban megy.

Persze most a sok agyhalott írja, h na majd ebből jön a félre dugesz...ja...már ha jön, mivel a félre dugesz két félen múlik. Ebből ha az egyik nem akarja, akkor nem is lesz. Ez a lelki és érzelmi gyengék asztala, aki erős, annál jól működik a dolog.

Nyilván szándékosan nem általánosítottam, hiszen nem mindeni ilyen beállítottságú. Van akit a házasság után nem érdekel csak a párja, nem kívánja más emberek érzelmi interakcióját.

A kulcsszó a "látszólag".

Sikerült kifognod egy szerepjátszót. Én nő vagyok, de tudom, miről beszélek, én magam voltam egy szerepjátszó. Azt hittem, attól leszek majd boldog, hogy "véghezviszem", amit kell, együtt járás, eljegyzés, lagzi, közös lakás, autó... de nem voltam szerelmes, csak már huszonéveim közepén jártam, és azt hittem, ha ezeket megcsinálom valakivel, akivel pont együtt vagyok, akkor boldog leszek. És eljátszottam, amit "el kell". Közben iszonyatos érzelmi hiányokkal küzdöttem, állandóan más férfiakról meg a halálról fantáziáltam, és nem is tudtam, mi bajom van, van kedves férjem, jó állásom, lakás, kocsi, hát mi kéne még? Flörtölgettem, állandóan plátói szerelmeim voltak, még olyan is, ami majdnem meg is valósult, nagyon hasonló dolgokat csináltam, mint amit a férjedről írsz. Elváltunk már, és soha többet nem játszom meg magam, mert nagyon súlyos következményei vannak. Lehet, magának sem vallja be. Sajnos csak a kegyetlenség segít. Ültesd le és valjon színt, hogy mit érez VALÓJÁBAN, és ne a te vélt elvárásodnak akarjon megfelelni, hanem egyszer az életben mondja ki, hogy mi van benne IGAZÁBÓL. Ha sikerül rávenned, meg fogsz lepődni. De nem garantálom, hogy sikerül, az ilyenek a legtöbbször maguknak is hazudnak.

15: De honnét vetted, hogy milyen szerepet kell eljátszanod a boldogsághoz?

Mert nekem ez úgy üreshalmaz...