Aki felnőttként (is) tapasztalt plátói/ egyirányú viszonzatlan szerelmet, az rájött hogy miért alakult ez ki? Hogyan tudott kijönni belőle?

Én kapcsolatban is nagyszerűen tudok plátóizni és azt hiszem mások is ha már nem olyan mint régen. Azt hiszem ez egyfajta szellemi túlélőkészlet.

Mikor fiatal voltam és naiv szégyelltem és küzdöttem ellene, ma már tudom, hogy mindenki fejében él egy mi lenne ha kép másvalakiről mint aki a párja.

Mi romlik meg ilyenkor a meglévő kapcsolatban?"

Gondolom kiürülnek a szerelemért felelős hormonok.

"Nagyon befolyásolja a jelenlegi kapcsolatodat hogy másra gondolsz?"

Tulajdonképpen igen, hiszen figyelmesebb és gondosabb leszek azzal akivel élek, mert őt szeretem.

"Mikor szűnik meg?"

Nem szűnik meg véglegesen, csak az alanya változik.

Nekem úgy alakult ki, hogy ő jött oda hozzám, törődött velem és segített. Szóval neki ez barátkozás volt. Én meg talán félreértettem. Vagy ha nem, akkor is annyira jól esett, hogy megszerettem. Nem is plátó, hanem viszonzatlan szerelem volt ez inkább így.

22 évesen volt ez.

Előtte nem volt még kapcsolatom, és akkoriban nagyon vágytam társra. Szóval valóban egy érzékeny életszakaszban voltam. De a helyzet isbolyan volt, amiben valószínűleg ma is szerelembe esnék vele.

Megszakítottam vele a kapcsolatot, amit ő támadásnak vett. Szóval tök gáz volt. Nem értette, és nem hitte, hogy szerelmet érzek 😃 de mivel elkerültem, ezért úgy kb fél év alatt elfeledtem ezt a szerelmet (már az erős részét. A seb még évekig megmarad ugye). Aztán lett egy új szerelmem, akivel azóta együtt vagyok, már lassan 5 éve 😊

27f