Mi alapján szereti valaki jobban a mostani párját, és pl kevésbé az előzőt, vagy forditva? Mi dönti ezt el? Szerintem én az eddigi párjaimat/exeimet egyformán/hasonlóképpen szerettem.

Valójában fogalmad sincs, mi a szeretet.

Amire te gondolsz, az nem szeretet, hanem annak mértékegysége, amennyire az igényednek megfelel a másik.

A közelség.

Kettővel ezelőtti exem például sokat lelkizett és beszélgetett velem, ismertem nagyjából, de emiatt azt is tudtam idővel, hogy nem leszünk örökké együtt. A munka miatt végül egyre élhetetlenebb lett az egész, de egy nagyon jó kapcsolat volt alapvetően, emberileg mindenképp.

Az utána lévő exemet nem tudtam annyira szeretni, pedig sok idő telt el a másik után. Nem volt nyitott, nem kommunikált úgy velem, sok dolgot magában tartott, sosem hittem egy percre sem, hogy igazán ismerem. Tudtam róla dolgokat, jó volt vele, jókat szórakoztunk, talán még reménykedtem is közös jövőben, de mindig megvolt köztünk a fal. Sokszor hagyott magamra, sokszor élte a maga életét egy párkapcsolatban, nem is számolva velünk.

A mostani páromnál tapasztaltam meg ugyanazt és még többet, mint annál, akit először említettem. Mindent megoszt velem, mindent megbeszélünk, mindenben közösen hozunk döntést, érdekli, hogy az általa jónak vélt döntés milyen hatással van rám és aszerint mérlegel. Sosem volt önző, sosem csinált dolgokat úgy, hogy ő élvezte és tudta, hogy én közben nem élvezem akkor is, ha engedem és nem hisztizek miatta... Legyen az a kétes "baráti" kapcsolataink felszámolása, egy több napos, párunk nélküli program lemondása vagy átszervezése, hogy velünk lehessen, az, hogy elmondjuk a problémáinkat és ezzel megnyugtassuk arról, hogy miért viselkedünk épp másképp... Semmi sem titok, semmi sem rejtett, semmi sem tabu. Egy pár vagyunk, nem egymás fenekében, de egymás életének kizárhatatlan része, ami ugyanúgy egy fontos szempont minden egyedi döntés esetében is. Nem hagy magamra, nagyon sokat van velem, alapvetően építjük egymást és a kapcsolatunkban is vannak jövőbeli és már megtett mérföldkövek.

Jobban szeretem, mint bárkit, mert teljes mértékben részei vagyunk egymás életének és nem érezzük nyomasztónak vagy börtönnek, hogy a másikra tekintettel másképp élünk, mint korábban egyedül vagy hogy bármit elmondunk neki, nem tartva attól, hogy a nyitottságunkkal vagy a figyelmességünkkel visszaél. És sokkal többet vagyunk együtt, érezhetően egymás családjának számítunk és egy csapatnak. Vele lett először az én-ből mi, és ennek köszönhetően ő az, akiben a legjobban tudok bízni. Egyszerűen minden annyira szoros és annyira szinkronban van, hogy természetes és magától értetődő, hogy együtt vagyunk és együtt veszünk részt az életben, legtöbbször fizikailag is, de gondolatban és mentalitásban mindenképp.

Én azt tudom szeretni, abba tudok energiát fektetni, akivel szemben nincsenek kétségeim afelől, hogy megéri és látszik rajta, hogy garantál valamit. Soha többé nem bohóckodnék olyan alakokkal, mint az exeim. Ez egy teljesen új minőség, amit itt az oldalon is néhányan elítélnek, de nekem ez a szint jelenti a szeretetet.

Az adott emberek személyisége. Van akivel jobban passzolsz mint a másikkal,plusz ha az exek között vannak gazosabb alakok aklor sokkal jobban értékeled azt aki aztán normálisabb.

Az előző párom eléggé, már túlzóan diszkrét, titkolózós férfi volt. Alig beszélt a munkájáról,a barátairól, az exeirol. Mániája volt a diszkréció, és baromi büszke volt magára emiatt. Másfelől távolságtarto volt. Alig aludhattam nala, hozzam is alig jött fel mert ő a pasi, így nem megy fel csajhoz. Felnőtt emberekként rendszeresen padokon meg cukrászdákban csókolóztunk, ott tapizott, csak róttuk az utcákat stb. Nem tetszett ez...És még millió hülye dolga volt, kontról mániás volt stb. kb 1 évig húztuk de nem volt egy harmonikus dolog.

A jelenlegi párom egy sokkal barátságosabb, kedvesebb férfi. Jár közösségbe, képes kompromisszumokra, segítőkész velem, szeret velem aludni, nem akar irányítani stb. Kevésbé intelligens mint az exem, nehezebb vele jókat -beszélgetni ez is igaz.