Szerelmes vagyok a páromba, hatalmas a boldogság, mégsem találom a helyem a világban mert félek, hogy elveszítem. Mit lehet ellene tenni?

Túloz az egyes. Majd normalizálódik ez. Ismerős, én az első héten 5 kilót fogytam. Kínlódtam, nem voltam magamnál.

A 2. hónap végére újra tudtam enni rókázás nélkül, valahogy csak lekerült az üllő a mellkasomról, aludtam 2 óránál többet és ilyesmik.

Most fél évnél járunk, még mindig van, hogy olyan lyukas vagyok a hiányától, mint egy molyrágta szövet. Ijesztő tud lenni. Hol hegyen, hol a legmélyebb pokol bugyrában érzem magam. De ez egyre ritkább.

Kitartást. Lehet szar, de azért valahol milyen jó, hogy ilyen szerelem is van?

#2 Túloz az első, közben leírod mennyire nem normálisak a reakcióid a hiányára. Szembe kéne nézni azzal, hogy neked is kellene terápia.

Ami a kérdezőt illeti, annak a forrását kell megtalálni hogy miért félsz az elvesztésétől és miért olvadtál vele ennyire egybe. Általában akkor szokott ilyesmi lenni, mikor gyerekként nem kapsz megfelelő minőségű/elegendő figyelmet a szüleidtől és felnőtt korodra megmarad az emiatt kialakult űr, és hogy végre betölti valaki.

Hogy a még erősebb függés miért alakult ki, azt megint szakemberrel lehet jól kibogozni. Csúnya esetben akár belenyúlhattál egy olyan nőbe, aki kihasználja a gyenge pontjaid, hogy azt csináld amit ő akar.