Szerintetek ez mennyire igaz?

Semennyire. Vagy ha mégis az neked miért jó? Pont, hogy nem jó. Az ideál első szavára hagy ott, mivel nem szeret, nem vonzódik hozzád.

Szóval inkább ne legyen igaz!

Semennyire.

Egyén függvénye, hogy ki papucs, megalkuvó.

Nem teljesen, de tulajdonképpen igaz. Az embernek nem egy ember felel meg azért, azt beláthatjuk. Sok ember él a földön, aki "elég jó" a szemünkben ahhoz, hogy neg akarjuk próbálni vele. És ha megismerjük és megvan az összhang, a kölcsönös szimpátia, előbb-utóbb beleszeretünk. És onnantól fogva már nem csak az ő tulajdonságai lesznek a képletben, hanem a közös élmények, emlékek, tervek, érzések, a közösen megtett út öröme, a ragaszkodás... Jóval több dolog tart mellette, mint egy ugyanolyan kvalitásokkal bíró idegen mellett például, értelemszerűen később ha egy jobb vagy egy ugyanolyan be akarna próbálkozni mellette, nem választanánk, mert nekünk megvan a helyünk az aktuális mellett. (nyilván ehhez az is kell, hogy azt a kapcsolatot elejétől fogva akarjuk és elégedettek legyünk vele). Legalábbis én így működöm:

Sok számomra megfelelő ember sétál odakinn, aki megfelel az elvárásaimnak, de csak egybe szerethetek bele egyszerre: abba, akit közülük először megismerek. És onnantól, hogy megismertem, megszerettem, csak ő fog érdekelni és az alapvetően megfelelő emberi és egyéb tulajdonságaihoz eljezd egyre több dolog társulni, ami kialakítja és fenntartja a kötődésemet felé mindaddig, amíg ő ezt valamivel személyesen alá nem ássa. És jöhet jobb, jöhet szebb, nekem ő az otthonos, mellette a helyem és nem dobnám fel azt a sok boldogságot azért, mert objektíven megítélve a másik jobb. Mert onnantól, hogy érzek, nem objektív és onnantól, hogy szeretem, a szememben más már hátrányban van vagy egészen másképo tekintek rá, nem úgy, mint bármilyen választási opció.

Igen, aki elsőként jelenik meg és lép veled megfelelően kapcsolatba azok közül, akikkel el tudnád képzelni, az a nyertes. És mindaddig nyertes is marad, amíg megmarad olyannak, amire igent mondtál vagy ameddig igent tudsz rá mondani újra és újra, mert jó vele alapvetően.