Lányok ti elvárjátok, hogy a fiú tegye meg az első lépést azaz jöjjön oda hozzátok?

Számomra a kérdés értelmezhetetlen. Ha valakivel már kialakult valami szimpátia, akkor és csak akkor örülök neki, ha a férfi kezdeményez. De akkor már ismerjük egymást, vagyis bármilyen helyzetben tud kezdeményezni.

Annak meg nem vagyok híve, hogy idegenek szólítsanak le, szóval ebben az esetben kifejezetten idegesít, ha kezdeményeznek.

Én az vallom, hogy a fiú dolga az első lépés, főleg ha kapja is jeleket.

Nincs helyhez kötve a dolog.

(Van párom.)

Nekem nem gond oda menni de a randi kezdeményezést a fiúra hagyom. De én is csak olyan helyzetben szeretek ismerkedni ahol van közös pont. Például összejövetelen olyan programon ahol mindketten jelen vagyunk és kötetlenül lehet pár szót váltani.

Ez a teccő me jó a se..ed dolog nem jön be. Márpedig az utcán vagy közlekedési eszközön leszólítás mögött semmi más tartalom nincs.

Mindig a fiú tette meg az első lépést, de mindig egyértelműen is levették rajtam, ha tetszenek. ;)

Tehát maximum úgy kezdeményezek, hogy a fiú kezdeményezzen, vagy legalább azt érezze, ő kezdeményez.

Szerintem ez a legjobb: a férfi is férfinak érzi magát és örül a fejének mekkorát hódított, és a nő is, hogy ezt elérte. (kapcsolatban vagyok szintén)

Jobban szeretem, hogy a ferfi jon oda hozzam, de meg szoktam konnyiteni a dolgukat.

Rajuk mosolygok tobbszor is, oda is koszonok, vagy megjegyzest teszek a szituaciorol.

Kozelebb kerulok hozzajuk, mondjuk mellettuk tancolok.

Szoval nyitottnak probalom mutatni magam, de neki kell odajonnie.

Es meg ha nem is jon be valaki, udvarias szoktam lenni. Es gyakran eleg jol elbeszelgetunk.