Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szeretem a barátnőmet, de sokszor egy másik lányra gondolok, hogyan lépjek tovább?
Egy kicsit hosszú a történet, és normális válaszokat szeretnék kapni, ha már belefektetem a segítségkéréshez szükséges energiát. 24 éves férfi vagyok, rengeteg kalandok vagyok túl (20-25), jelenleg 3 éve vagyok párkapcsolatban, szerelemben, tényleg őszinte szerelmeben. Mielőtt megismertem a barátnőmet, találkoztam egy lánnyal, aki minden számomra fontos tulajdonsággal bír, hiába is sorolom mivel tényleg nagyon válogatós vagyok. Vele majdnem összejöttünk, csak amikor éppen elcsattant volna az első csók, elrontottam, lerészegedem és túl durván próbálkoztam és miután mondta, hogy hagyjam békén, más lányhoz mentem a szeme előtt. Másnap nagyon bántam és hiába próbálkoztam, szinte ingnorált engem (teljes mértékben megértettem az okát) de elfelejteni nem tudtam, hetente egyszer láttam kb és csak köszöntünk egymásnak, bár én próbálkoztam egy kicsit, de miután láttam, hogy nincs értelme, abbahagytam. Eltelt kb 2 hónap, volt egy esemény amin ott volt ő is és adott nekem egy mézeskalács szívet és nagyon jól beszélgettünk kb fél órát, aztán elment. Akkor nekem egy másik barátnőm volt, ugyhogy nem foglalkoztattam vele, pedig szerettem volna. Ez után 3 hónappal jöttem össze a jelenlegi barátnőmmel, akivel 3 éve vagyunk együtt és a nyáron összekötöztünk és nagyon jó a kapcsolatunk, de néha, van hogy hetente vagy havonta eszembe jut az a másik lány és olykor elgondolkozom, hogy jobb lenne vele. Most úgy hozta a sors, hogy itt alszik nálunk, mivel a barátnőm és ő közbe jó barátnők lettek. Azóta a napom 50%-át az teszi ki, hogy rá gondolok és hogy milyen lesz ha itt alszik a másik szobába.. amit szeretnék megegyszer leszögezni, a jelenlegi kapcsolatomban megkapok és adok mindent amire szükségünk van, és nem csalnám meg a barátnőm senkivel, csak talán talán vele.. egyébként mindent megbeszélünk, kivéve ezt nem mondom/ mondtam el neki soha. Nem is tudom mit várok ettől a kiírástól, talán ha volt valaki hasonló helyzetben, vagy tudna tanácsot adni azt megköszönném.
Előre is köszönöm.
válasza:Figyelj, ilyen van vonzódsz hozzá és kész ez van. DE azt tudatosítsd magadban hogy azt a lányt te valójában nem is ismered, hiszen nem alakult ki köztetek rendes kapcsolat soha. Kvázi ez tulajdonképpen csak annyi hogy te felruházod őt tulajdonságokkal képekkel ez ideál. De valójában nem is tudod ki ez a csaj.
De a barátnőd viszont ott van, szereted ismered, ő a társad ezt tessék tudatosítani.
Jah és oké hogy most ott alszik ..de ezt ne rendszeresítsd mert ezeknek sosincs jó vége akkor.
válasza:Szerintem nem szabad- és talán nem is lehet- ilyen helyzetekben tanácsot adni. :)
Az én helyzetem és az én "harmadikom" nem ugyanaz, mint te és a tiéd.
Én is láttam rajta 1-2, hogy valószínűleg én is bejöttem neki.. Én meg olyan szinten belezúgtam, mint életemben nem éltem meg. - Tessék megint lepontozni nyugodtan.
Én magamban szenvedtem, nem mondtam el sem neki, sem senkinek, minden nap gyötrődtem, mint aki nem is élt.
Ráadásul mivel párom haverja volt, pontosan ezért nem tudtam időben kivágni az életemből, és kerülni őt... Lehet sárral dobálózni, de erről qrvára nem én tehettem.
Mindig meghallottam a hangját ha beszéltek, vagy összefutottunk véletlenül, vagy kihívta vagy párom, vagy ő..
Jól kijöttek, szét sem akartam cseszni a barátságukat sem, egy ideig alá is becsültem, hogy csak fellángolás, meg majd elmúlik úgy is ha jobban megismerem, többet találkozunk, biztos kiábrándít stb.
Hát elég mélyen bennem maradt, és valóban volt sok sok kiábrándító dolog, de valahogy mégsem jött a kiábrándulás.. Nem is értettem az egészet. (Ő is kapcsolatban volt egyébként, tök reménytelen meg meddő helyzet, nyilván nem akartam semmit, pláne nem ilyen érzéseket táplálni)
Iszonyat volt. Aztán eltelt majd 2 év, és még még mindig ha összefutottunk véletlenül, teljesen magamban zuhantam, hiába hittem mindig, mikor egy ideje nem láttam, hogy már nem is érdekel. Ha megláttam, egy nevetés, a hangja, a szeme, mosolya minden nagyon mélyen bennem maradt..
Aztán 2 év után sikerült teljesen elkerülni a másikat, 1-2x még volt, hogy engem is kihívott volna a többiekkel.. De nem mentem. Végre normális ember szintjén tudtam létezni is, mindenféle szar érzések, bűntudat, kín, hiány nélkül.
Tudtam, hogy nem akarok még egyszer visszaesni a büdös életben, kerülöm ezerrel.
De mint mondtam, esetemben nagyon messze állt az idealizálttól.. Valószínűleg nem passzolnánk. ÉS a páromat sem tudtam volna elhagyni csak úgy, mert én is szeretem.
De ez az én esetem, te helyzeted lehet tök más is, és lehet hogy ezek az érzések nem is lennének, ha valóban a megfelelő emberrel lennél. Majd kiderül.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!