Ti mit tennétek ha hosszú idő után végre megtalálnátok a lelki társatokat, a tökéletest, de messze éltek egymástól és még jó egy évig nem is tudnátok összeköltözni?

Nagyban függ attól, hogy mennyire egyeznek a célok. Nem csak ígérgetés, "persze majd odaköltözök hozzád" szinten, hanem valójában, reálisan. Hogyha már most egyértelmű, hogy a jelenlegi helyeteken olyan lehetőségeitek vannak amiket nem fogtok feladni akkor semmi értelme húzni egymás idejét. Ha nyilvánvaló, hogy legalább az egyikőtöknek fel kell adnia az álmait, céljait akkor megint csak nem sok értelme van.

De egyébként az a 200 km nem egy nagy távolság. Nálunk ugyan csak a fele volt de ha nagyon akartunk volna minden nap tudtunk volna találkozni, a hétvégéket mindig együtt töltöttük. Ha vizsgaidőszak volt egyetemen, ha tudtunk úgy szabadságot kivenni mindig csomó időt voltunk együtt, akár heteket is. Szerintem ez a távolság még simán áthidalható, nem olyasmi ami nagyon megnehezítené a közös jövőt.