Szerelmes akarok lenni, de egyszerűen nem jön az igazi. Hogyan viselhetném el a magányt? L

Évek óta hallgatom azt, hogy örüljek neki, hogy egyedülálló vagyok, mert ha később lesz valakim, hiányozni fog a szingli élet. Még sose volt barátom, sose voltam szerelmes. Akiknek tetszettem, azok vagy hazudtak, vagy ők nem érdekeltek engem. Viszont mikor nekem tetszettek mások, azok vagy foglaltak, vagy csak szimplán barátként tekintenek rám. Én is szeretném megtapasztalni azt milyen szeretve lenni, és milyen szerelmesnek lenni, megtalálni az igazit, és boldogan élni. Olvastam, hogy ismerkedjek másokkal, de hol és hogyan? Bulizni nem járok, a barátaim barátai, ismerősei pedig foglaltak, azt meg nem akarom, hogy kerítősdit játszanak. Volt egy fiú, aki évekig nagyon tetszett. Azt mondta én is érdeklem egy kicsit, erre összejött egyik legjobb barátnőmmel. Egy másik fiú azt mondta, hogy nagyon tetszek neki, de van barátnője, akibe szerelmes. Nem azt mondom, hogy tök mindegy ki jön, akárkinek igent mondanék, mert ez nem igaz. Egyszerűen csak nem találkoztam még olyan fiúval, aki nemcsak nekem tetszik, de én is neki. Ha te, aki ezt olvasod és egyedülálló vagy, hogy viseled? Ha pedig van valakid, hogy találtatok egymásra?

Annyi (ázsiai) sorozatot láttam már melyeknek a 99%-a jól végződött. Tudjátok, a lány és a fiú utálják egymást, de aztán egymásba szeretnek; a lány szereti a fiút, de a fiú csak később szeret a lányba; a fiú szereti a lányt, de a lány sokára viszonozza. Akárhányszor próbálok arra összpontosítani, hogy jó nekem egyedül, mindig látok boldog párokat. Mindenhol házasodnak, barátnőim szerelmesek, fiúhaverjaim a barátnőjükről mesélnek mennyire szeretik egymást,én meg örülök nekik, de itthon meg kisírom magam. Mikor megkérdik nem-e rossz egyedül, mindig azt válaszolom, hogy nem kell nekem senki.