Csak én érzem úgy, hogy az a személy akibe épp szerelmes vagyok, mintha nem evilági lenne?

Életem során már többször éreztem a szerelemnek titulált érzést, legalább is utólag pontosan tudom kik iránt. Mindig egy olyasmi érzés, rajongás a másik iránt, mintha azt az embert nem lehetne bekategorizálni a többi közé. Mintha nem képviselne egy konkrét stílust vagy életformát: nem sportos, nem szabálykövető, nem tipikus társasági vagy magányos, stb. Hanem egyedi, aki nem próbál megfelelni az őt körülvevő világnak.

Talán - számomra biztosan - ez adja a szerelem alapját, hogy a másik megmagyarázhatatlan varázsa egyfajta biztonság érzetet nyújt. Amikor Vele vagyok, hirtelen lényegtelen és jelentéktelen lesz minden más, ami addig foglalkoztatott. Az életben a fájdalmat azok a dolgok okozzák, amikhez alkalmazkodni kell, meg kell felelni. Nőként legyél szép, vékony, csinos, férfiként magabiztos, sportos, viszont amikor azzal a bizonyos személlyel vagy, ezek megszűnnek. Mintha a felhők felett lebegne az ember.