Részegen tényleg őszintébbek az érzéseikkel kapcsolatban az emberek/férfiak?

Rám ez nem igaz. Én például részegen sokkal bunkóbb vagyok minden közeledésre, mint egyébként. Egyszer volt egy szimpatikus srác, aki részegen próbálkozott be. Minden szép és jó volt, táncoltunk, szórakoztunk, de amint elkezdett érzelmekről beszélni, meguntam (mert részegen úgysem tudtam feldolgozni, mi van) és bezárkóztam az egyik elérhető szobába aludni. Ez táborban volt még...

Több hasonló embert is ismerek, akit részegen fáraszt a lelkizés meg a komoly döntésekről kérdezgetés. Örülök, hogy épp szórakozunk, örülök, hogy egyenesen járok, ilyenkor van a legkevesebb szükségem ilyen mélységekre meg számomra kezelhetetlen helyzetekre (mint például arra, hogy valaki rám nyomul).

Érdekes a kérdésben, ahogy külön kezeled az embereket és a férfiakat. Kicsit olyan ez, mint az újságírásban elterjedt "roma és nem roma emberek" (rendkívül hibás) megfogalmazás.

Egyedül filmekre jellemző az a részeg lenyugvásban előadott nagymonológ amikor a szereplő elmond mindent amit valójában érez.

Valóságban viszont inkább ilyesmik vannak helyette:

"Há de csipkés kombinéééééj sose halunk meg tírárárárá" énekelések

Érthetetlen szavak egymásután "asszigt" (Adsz egy cigit) vagy "júizsdzsa" (jó kis csaj)

Értékelhetetlen okoskodások és fejtegetések dolgokról, rosszabb esetben politizálás ami valahol a zsidózás és a Kádár-kor nosztalgiája környékén merül ki.

Hőbörgés "HÁ SZERETLEK BIJANKA LÉTY AZ ENYÉÉÉÉM!" meg ilyenek.

De rendes érzelmi nagymonológ, mint amiket a filmben látsz nem fogsz tapasztalni.