A szerelem valóban ez az érzés? Vagy valami baj van velem?

20/F. életem második barátnője van most, a lány, hát ha nem is tökre olyan mint én, de tökre elengedhetem magamat vele, a második randinál már úgy éreztem hogy hónapok óta együtt vagyunk, nem félek nála semmit se kimutatni, de még csak a 4 randin voltunk túl és én már azt a kényszert érzem hogy kiakarom neki mondani hogy szeretlek, de tudom hogy ez abnormális, és a másik, hogy én is és ő is tök szabad emberek vagyunk, nagyon szeretek hülyéskedni de már szinte annyira hogy mindenki azt mondja hogy egyszer megfognak verni. Szóval nem értem amgamat. már most ilyen korán azt érzem hogy amikor nem vagyok vele van egy nyomás a melkasomban, ha vele vagyok elmúlik minden baj, de én azthittem hogy ha legközelebb lesz barátnőm tök szabad leszek akkor is, és akár tőlem meg is csalhatna, de most nem ezt érzem, félek nagyon már a 4-dik randi után hogy elhagy, vagy valami baj lesz :/ és most ha haverokkal vagyok akkor nem tudok hülyéeskedni, de én nem akarok ilyen lenni, ez nem lehet normális. olyan mintha magamat pusztítanám ezzel. pedig semmi gond nincsen amúgy tök jól elvagyunk de folyamatosan zaklatnám facebookon, tökre beszélgetnék vele össze vissza, és reflexből magamhoz akarom láncolni, ami tudom hogy nem egészséges ezért nem is akarom, de valahogy reflex szerűen ezt érzem. szerintem valami baj van velem, elkéne mennem pszichológushoz?