Dilemmáznátok azért?

Csak azert mert valaki szerelmes lenne belem adjam be a derekam? Nem is ertem a kerdest.

Nem, nem dilemmaznek, ha reszemrol nem lennenek erzelmek.

Nem szoktam összejönni valakivel csak mert szerelmes belém..ehhez nekem is szerelmesnek kell lennem kölcsönösen.

A csalódás akkor is rossz, ha én okozom másoknak, nem csak akkor ha mások okozzák nekem. Èn sem szeretnék átverni más férfit azzal, hogy összejöjjünk miközben nem vagyok szerelmes belé.

Amúgy amirōl írsz, az eléggé téves pesszimista felfogás.. csak mert csalódások érték, miért kellene valaki eldöntse, hogy örökre egyedül lesz? A magam részérōl úgy vagyok ezzel, hogy egyenlōre nem kell kapcsolat, viszont ha találkoznék valakivel, akivel eltudjuk egymást képzelni társként, akkor más a helyzet.

Kerdezo, te se adnal eselyt egy olyan nonek, aki nem jon be neked semmilyen szinten, de a no szerelmes beled.

Ha igen, akkor viszont nagy gondok vannak veled.

Akkor sem. Ha nekem nem jön be, akkor nem lesz az egészből semmi. Nem halok bele, ha egyedül vagyok. Akárkiért nem adok le az elvárásaimból. Cserébe tőlem is el lehet várni dolgokat, nem is keveset. Nem vagyok egy kétségbeesett kapcsolatfüggő és az olyan hímektől menekülök is, akik önmagukban nem képesek létezni. Már csak azért sem, mert rettentő nagy az egyedüllét igényem, utálok non-stop más nyakán lógni, bárkiről is legyen szó.

Mi lenne, ha te sem azon görcsölnél, hogy miért nincs senkid, hanem mondjuk foglalkoznál olyan dolgokkal, amik örömet okoznak. Hobbi pl. Aztán ha egyedül is képes leszel élvezni az életet és a saját társaságodat, akkor előbb-utóbb másik is elkezdik élvezni a te társaságod. Ez nem valami mágia. Az ember egyszerűen csak nem szereti a piócaként tapadó, lélekszívó parazitákat.