20-as éveik végét taposók, vannak köztetek itt olyanok, akik már hosszabb ideje vannak egyedül, (6-7 éve mondjuk) és nehéznek, esetleg közel lehetetlennek tartják azt, hogy párjuk lesz? Ha igen, miért?

29 vagyok, majdnem 4 éve egyedül. Miért?

- A legutolsó kapcsolatom tönkretett

- Depresszió

- 4 év alatt nagyot változott a nők társkeresési preferenciája, mindenki Tinderezik, csak a jóképűeknek van reális esélye

- Hiába vagyok sikeres az élet más területein, a fentiek miatt taszítom a nőket

- Túl nagyok az elvárásaim

Ne adjatok fel!

Igaz én már a 30as éveim vége fele járok de tapasztaltam amiket írtatok. 27 évesen lettem anya, a kapcsolat amiben a gyermekem született maga volt a pokol. Ezt már a gyerek születése után tudtam, mégis hittem abban, hogy ha tűrök és megalkuvó leszek, akkor boldog családban nevelkedhet a gyerekem. 6ev után beláttam, hogy csak ártok neki ha így marad. 10év. Ennyit vett el az életemből egy egoista, mániákus féltékeny senki. Mind férfi mind apa szerepben egy nulla. Nem is vesz részt az életünkben. Hála a jó égnek! Nulláról kezdtem. Anyagilag érzelmileg. Egyedül mindent otthagyva(lakás,vállalkozás,kocsi) újra kezdtem albérletben egy gyerekkel. Új városba költöztem az ország másik végére. Depresszió, pánikrohamok, önbecsülés nulla. Nekem nevelte hogy egy selejt vagyok, egy nyomorult, halnék inkább meg jobbat tennék mindenkivel. Miért is lett volna kedvem élni?!

Teltek az évek és jött egy férfi. Lassan de hinni kezdtem, hogy talán meg lehetek boldog.

Azóta a felesége vagyok, van egy közös babánk és soha életemben nem hittem, hogy ilyen tökéletes boldogság létezik! Megtaláltam a másik felem. Igen, lehet nem 20evesen, de megtaláltam! A sérülések nyomait viselem, egészségügyileg, külsőleg, lelkileg, de napról napra jobban vagyok. Panikrohamom nem volt lassan 2éve.

Biztatók a jóban! Létezik és megérdemeljük! ❤️

Köszönöm!😊

Azért írtam le, hogy tudjatok igenis létezik boldogság! Hinni kell benne és legfőképp magatokban! Senki és semmi nem ér annyit, hogy fel adjatok! Ezt nekem is mondtak anno, de csak legyintettem. Ugyan kinek kellenek anyagilag érzelmileg testileg lenullazva egy gyerekkel? A lenullazva alatt -12millat ertek amit a nyakamba varrt egy hitellel. Egy kg kenyeret nem tudok a nevemre venni úgy hogy abból a pénzből egy bugyit nem lattam! Megnehezíti az életünket ez most is, de már nem ökölbe szorított kézzel alszom. És ez sokkal fontosabb. Nem hittem senkinek, hiába mondtak. Könnyű nekik, nincsenek az én helyzetemben nem tudnak hitelesen átélni semmit amit én. És utólag mint mindig az ember rájön, hogy igazuk volt. Gyenge és megtört voltam lelkileg és a megfélemlítések eredményeképp meg lejjebb toltam magam!

Egy eletetek van! Értékesek vagytok! Csak higgyétek el!

Ha kell szakemberhez fordulnotok, tegyetek meg!

Gyonyoru a napsütés! Gyonyoru az ősz! Eddig a ködöt lattam csak meg benne, ma már a színes leveleket😊

Nem mindegy!

Minden bennünk van és csak a jót szabad engedni előjönni! Aki a rosszat látja vagy akarja látni azt messzire kell kerülni, mégha az a legközelebbi családtag is!

Olvassatok amit irtam és higgyétek el!🙏🏻