Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ez rossz gondolkodás?
Az elmúlt 3 kapcsolatom során szembesültem vele, hogy sok esetben nem tudom elfogadni a társamban lévő hibákat, és a családja sajátosságait. Egyszerűen nem megy. Ezek kívül idáig mindig kibukott, hogy az életszemlélet és stílus sem egyezik meg (egyik exemmel sem). Most nagyon tetszik egy férfi, viszont úgy érzem nem akarok hozzá közelebb kerülni. Így jó ismerősi viszonyból szerethetem, vele tölthetem az időm, de mégsem kell szembesülnöm a számomra rossz oldalával.
Ez nekem így is megfelel, továbbra is marad az ideálom, csak kérdés, hogy ez jó e.
Na már most, ugye tisztában vagy azzal, hogy neked is rengeteg hibád van és másnak meg lehet, hogy a te rokonságod lenne az idegesítő.
Ha ezt el tudod fogadni, akkor a másikban miért nem?
Vagy szüleid negatív tulajdonságait se tudod elfogadni?
Rettentően éretlen vagy. Nem baj, majd remélem idővel agyilag felnősz, de addig ne is ismerkedj, mert nem való neked.
Értem amit mondtok, de én pont úgy állok ehhez, hogy ha valaki nem tudja ezeket elfogadni, akkor ne legyen velem. Most mit kell ezen bonyolítani? Az általam elfogadhatatlan dolgok eddig a párjaimban a "papucsság" vagy hirtelen harag, lustaság meg ehhez hasonló dolgok. Beszéltem velük erről, de nem változtattak, hát szakítottam.
A családi szokás meg pl a nobstop piálás vagy avrendetlenség, kosz rendbe nem tétele, vagy csak a folyamatos rosszindulat, pletykálkodás meg feszültségkeltés. Ezeket nem tudom és nem is akarom elfogadni. Az én családom nem ilyen, vagy ha ilyen lenne legalább nem várnám el a kötelező kapcsolattartást.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!