Létezhet, hogy valaki nem féltékeny a másikra egyáltalán?

Persze, hogy létezik. A féltékenység önbizalomhiányból származik és hogy nem bízunk meg a párunkban. A féltékenység mindig rólunk szól és nem a másikról.

Én soha nem éreztem, hogy milyen a féltékenység.

A féltékenység pedig nem egyenlő a féltéssel, amivel általában keverik az emberek.

Én sem voltam soha féltékeny.

Félteni féltem a párom, de az teljesen más, mint a féltékenység. Tőlem mehet bulizni, akár több napra barátokkal, kollégákkal, akár nyaralni is. Eszembe nem jut, hogy most akkor meg fog csalni.

En belefäradtam.

Annyi balhé volt màr elözö kapcsolataimban pl ejszakai kimaradozàsok, stb miatt, hogy az ujabb kapcsolataimban amikor latom pl hogy töle szokatlanul szepitkezve indul el valahova, vagy chatelések alatt vältozik (sunyin kezd bujkalni pl a teloval), èn màr meg sem kerdezem hova megy mikor jön, kivel chatel.

Annyi ideget megettem mar ilyenek miatt korabban, hogy keptelen vagyok màr az ujabb kapcsolataimban "tükön ülni", lesni mikor hiv, almatlanul vàrni ejszakakon at, abszolut erzeketlen lettem. NEM idegesitem magam. Menjen akkor a csaba szorakozni. Aztan vagy hazajön v nem. Nem hat meg.

Egyik exem ebböl szepen levonta hogy en olyan kiismerhetelen vagyok neki mert neha csupa szeretetteljes (persze mivel szeretem),maskor meg olyan hüvös hideg vagyok (persze mert nem àllok neki puszilgatni mikor kirittyentve lelép es azt sem mondja kerdes nelkül azaz alapbol hogy hova. Azert sem kerdezem. Menjen. Nem kötelezö velem maradni.en nem fogom ràgni a körmeim ejszaka soha többe senki miatt az biztos. Minél kevesebb idöt szàn ràm annal jobban felkeszülök arra, hogy amugy mi nem is jàrunk.en màr nem fogok harcolni megbeszelni meg stb. Mert soha nem volt ertelme egyetlen harcnak sem. Pedig erön felül is valtoztam a sracok miatt, ertük, de mindig az a vege hogy àllhatok akàr fejen is ha a masiknak mehetnéke van.

Nekem olyan srac kell akit NEM kell motivalni szamonkerni hanem szabad akaratabol van velem es ezert nem kell külön köröket lefutnom.