Szerintetek igaz ez az állítás?

Van benne valami, de ennyire sarkosan nem normális.

Fordított. Amilyen az ember zenei stílusa, biztos nem olyan a személyisége.

Ez abszolút így van. Én pl ilyen szexi, vagy bulis zenéket szeretek, amitől r_bancnak érezhetem magam, és igazából az is vagyok, gyakran váltogatom a partnereimet..:D Tényleg nagyon sokat elárul valaki lelki világáról, személyiségéről a preferált zenei stílusa.

Maximálisan. Olyan tekintetben legalább is mindenképpen, hogy minél több fajta zenei stílust szeret valaki annál sokszínűbb, érdekesebb személyisége van és annál nyitottabb. Én inkább mindig azt nézem, hogy hány féle stílust szeret vagy hallgat meg. Azokról csak negatív véleményem volt eddig emberileg ahogy megismertem őket jobban akik 1-2 stílust hallgatnak csak és elítélnek minden mást. A személyiségük is ugyan ilyen általában.

Elsőre azt mondanám, hogy alapvetően inkább tinikorban jellemző ez a felfogás (Legalábbis az én tinikoromban -a 90'-es években - élet-halál kérdés volt a zene és nem vegyültünk olyanokkal, akik diszkóba jártak.) Jobban belegondolva viszont én is valami ilyesmit feltételezhettem, tudat alatt benne lehetett a világképemben. A legtöbb barátom, jó ismerősöm hasonló zenét szeret, mint én-rockot,és őszintén meglepődtem, mikor sok évvel ezelőtt megismertem a férjemet és kiderült, hogy nem szereti a rockzenét. Totál evidensnek vettem, hogy azt hallgat. Mondtam is neki, hogy hihetetlen, hogy miket hallgat, pedig olyan jó fej. Kissé érthetetlen volt nekem, hogy az általam csak popf.s-nak nevezett valamit szereti. Valami vinnyogós éneket elektronikus zenei alapokon. Meg a klasszikus zenét. A kocsiban Bachot hallgat pl. Totál lehidaltam, mikor először utaztam vele. Érdekes, hogy azóta én is rászoktam a klasszikus műfajra, több hangversenyre is én vettem jegyet, sőt filharmónia bérletet is beújítottam, pedig soha nem próbálta rám tukmálni az ízlését. Gondolom öregszem. Manapság már csini ruhákban járok, csak szoknyában, stb. de belül mindig rocker maradok. Kicsit kétkedve fogadtam, hogy el akar jönni velem koncertre ősszel, de nem vagyok ellene. Érdekes, hogy nemcsak én, de szinte az összes ismerős, családtag evidensnek vette, hogy a férjem rocker és nem feltétlenül azért, mert én az vagyok. Többen mondták, hogy annak tűnik, a személyisége alapján - és szerintem is. Szóval lehet, hogy nem 100% igaz az állítás, de lehet alapja.