Le kellene nyelnem, hogy azért szakít velem, mert én felfogom, hogy beteg?

Tudni kell, hogy az exem súlyos pánikbeteg. Megmondta már réges rég a pszichiátere, hogy muszáj gyógyszert szednie, különben soha nem lesz jól. Ugyanolyan, mint a cukorbetegeknek az inzulin, mivel neki is hiánya van egy hormonból. Ő makacsul elutasította a gyógyszerszedést. Közben menstruációs bajai is voltak: nem bírta ki egyetlen menzeszét sem Cataflam kaliberű fájdalomcsillapító nélkül, és én nem néztem jó szemmel, hogy eszi 2-3 napon át minden hónapban, mint a cukrot, ezért szerettem volna, ha elmegy nőgyógyászhoz és endokrinológushoz is. De az éves ellenőrzésen kívül nem volt hajlandó, mert szerinte ez teljesen normális, ezért egyszer kétségbeesésemben eldugtam a gyógyszereket, és megmondtam, hogy akkor veszi be megint, ha elment orvoshoz, de csak ordított és verte a falat. Szóval röviden mondva majdnem 5 évig éltem vele együtt úgy, hogy kezeletlen egészségügyi bajai voltak, gyerekvállalásról így persze szó sem lehetett, nem munkaképes, és nyaralást sem lehetett vele szervezni, akármennyire is szerette volna. Én fuvaroztam az egyetemre, mert egyedül alig bírt bemenni, és én tartottam el, idegrendszer kímélő életvitelt építettem fel neki.

A dolog a tavalyi évben vett fordulatot, amikor a barátnőm az anyjával elutazott Amerikába. Próbáltam lebeszélni róla, mert szerintem ilyen betegen iszonyatos felelőtlenség majdnem 10 órát repülni, főleg, hogy életében nem ült előtte repülőn, de az anyukája nyomta neki a girlpowaaa szöveget, és erősködött, hogy menjen. Tudni kell, hogy a szülei elváltak, részben miatta, mert az anyja sose fogadta el a betegségét, hanem ignorálta, és mindent megengedett neki, pl. olyanokat is, hogy 13 évesen legyen tangája, és 16 évesen pedig pasizzon.

Amióta megvolt ez az utazás, teljesen kifordult magából.

Elkezdett agresszívan sportolni is, mikor a saját szememmel láttam, hogy az egyik pánikrohamánál az ügyeletes orvos olyan szívgyógyszert adott neki, mint öreganyámnak szokás, és ezzel az szívvel kezdett el erőlködni, ugrálni, amíg én dolgozni voltam. Majdnem beleőrültem az aggodalomba. Közben lediplomázott és elkezdett egy gyakornoki melót, majd teljesen gyógyultnak nyilvánította magát, és bevállalt egy teljes munkaidős, komoly állást egy olyan multinál, ahol köztudottan óriási a hajtás. Én ehhez nem vágtam jó pofát, amitől folyamatosan hisztizett. Szerinte nem akarom, hogy sikeres legyen, irigy vagyok, kontrollálni akarom. Egy teljes nősereg állt mögé ebben, az anyja, a régi barátnői, új kolléganők és még a neten is. Végül szakított velem. Milyen érdekes, hogy pont akkor történt ez meg, mikor elkezdett jól keresni, és körül is rajongja mindenki. Ezen az oldalon is írt ki kérdést, és itt is sokan adtak neki igazat pedig szerntem nem segített neki ezzel senki.

Én vissza szeretném kapni a régi életünket, csak nem tudom, mit tegyek.

Hogyan értessem meg, hogy én tisztán látok, és jót akarok neki? Szerintem egyáltalán nem lesz jó vége annak, amit csinál, és nem szeretném, hogy kórházba kelljen feküdnie.