Sosem tudom elfelejteni, igaz?

Hali! Na hát ez igazán nehéz helyzet. Sőt, kimondottan az egyik legnehezebb. Igazából ezen az idő segít, de tényleg más nem nagyon tud. Most a szervezeted is úgy reagál. Elhiszem, hogy úgy érezted, hogy ő volt az igazi, egy páran vagyunk így, ebben az egészben nem is kételkedem. Elhiszem, hogy sokat jelentett neked, hogy jó volt vele és jól érezted magad mellette.

A szakítás nehéz és a rossz közérzete sokáig eltarthat. Hiába mondom, hogy szórakozz, mert ugye mindenki azt mondanám, hogy menj el bulizni, add ki magadból stb. Tudom, hogy nincs kedved, egyáltalán, és ezt sokan nem értik meg. Ilyen igen is van. Van, hogy valami annyira fáj, hogy semmi sem vidít fel. Most a te helyzetedben ez egy nehéz szakítás volt.

Igazából ezen tényleg csak az idő tud segíteni, hiszen te magad is meg fogod unni az állandó rossz közérzetet a szomorúságot és csakis olyankor fogsz tudni igazán túllépni rajta.

Ebben innen szerintem senki se fog tudni nagyon segíteni, ha vannak dolgok amiket szeretsz csinálni (hisz nem ismerelek) akkor esetleg azzal próbálkozz meg.

Mondanám, hogy ruccanj ki, haverokkal - de ezt csakis te tudod, hogy mikor és hogy lesz kedved, szóval ebbe nem avatkoznék bele semmiképpen.

Mondjuk nem tudom, hogy hirtelen jött-e ez a változás nála, vagy már észrevehető volt-e, ezt annyira nem látom át, hogy mi áll a dolgok hátterében.

Esetleg ha beszélgetni szeretnél vagy alami, akkor bátran írj - mondjuk a beszélgetés az talán, ami segíthet egy kicsit a lelked fájdalmának az enyhülésében - da ami főként fog az TE vagy, te fogsz tudni magadnak segíteni.

Amit meg kell értenünk, az az, hogy ez nem megy se gyorsan se könnyen.

U.I. Akiket az Isten is egymásnak teremtett, azok együtt is lesznek!

...bármi megtörténhet...