Ti mit tennétek? Már nem látok semmi más megoldást.

Egy félreértés miatt elhagyott párom aki a gyermekünk édesanyja akivel 10éve voltunk együtt és van egy kisfiunk aki 3 éves. Azért, hagyott el, mert túlságosan örjöngtem a kisfiammal mert boltó jött haza a hallotta az első emeleten lakunk, hogy hangos volta. Kedvesenen szóltam a kicsimhez csak nagyon sírt, erkélyajtó nyitva volt, és másik helységből is folyton hangosan szóltam, hogy halja a hangom ne féljen nincs egyedül.. Na most elvitt már mindent :( el is adott már mindent amit elvitt. Most ott tartok, fekszek a földön, se gyerekem sem feleségem. Akikért dolgoztam amiket felépítettem akik a fényt adták az akkor még otthonnak nevezett lakás mára csak egy üres sötét megválaszolatlan kérdésekkel tele szívszorító hely. Se apu, se bátyám, se nagymamám nincs 3 év 3 legfontosabb akikre számíthattam nincsenek. Megakarok már csak halni. Nincs kiút! Sokat ment haza a fiammal 20km-re lakó szüleihez vitáztunk belőle rosszul esett senki nem vár napokig egyedül vagyok munkából hazajöttem és napokat kellet várjak, mire velem vannak. Egy este besokaltam beszedtem sok gyógyszert 5-6 nap múlva a nephrológián landoltam 20% vesefunkcióval. Láttam még értelmét mert nem szakítottunk csak vitánk volt belőle.. Sajnos harcoltam és mint olvassátok itt vagyok! De most nem akarok hibázni! Most nem akarok szenvedni, akkor fájt nagyon! Nem szeretnék olyan keresztet cipelni amit nem érdemeltem. Nem szeretnék úgy élni, hogy a kisgyerekem mint most belebeszélve, apa rosz nézzen rám. Nem szeretnék már csak megnyugodni, hogy senkinek ne legyek se súly, se akkor jó amikor éppen neki van szüksége rám. Már csak 😭😭 egy keresztet ami mellet elmondhatják a gyerekem, feleségem az álmom, a valóságom, értük voltam, és tovább álmodom. Éltem 27 évet. Hogyan legyek gyors és ne hibázzak mint akkor?