Hogyan dolgozzam meg, hogy igénytelennek tartott a párom, és emiatt szakított velem?

A történet a következő:

A párom arra lett figyelmes, hogy én a hüvelyemet belül nem mosom ki. Sőt, ügyelek is arra, hogy még az intim tusfürdőt se kenjem bele túlzottan a hüvelyembe, csak a szeméremajkaimnál mosom meg vele. Ő rákérdezett, elmondtam neki is. Jött azzal, hogy az anyukája és az exe is arra tanították, hogy muszáj ujjal kimosni belül is, és a hosszú "csőrű" hüvelyöblítőt is illik használni hetente egyszer legalább. Elmagyaráztam, hogy ez nem igaz, nincs semmi szükség erre, és megkérdeztem, hogy rossz szagom van-e, vagy miért hozza ezt fel. Természetesen az volt a válasz, hogy nem. Szívesen nyalt akár fél órán keresztül is, de amikor megtudta, hogy csak kívül mosom meg, nem igazán nyalt többet.

Egy ideig rágta a fülem, hogy szokjak rá arra, hogy rendesen mosakszom, nem azért, mert koszos, büdös lennék, csak neki jobb lenne az a tudat, de nem voltam rá hajlandó, mert a hüvely természetes flóráját pont az ilyesmi teszi tönkre.

Arra is hivatkozott, hogy visszatérő húgyúti fertőzésem volt, szerinte az igénytelen mosakodás okozza azt is, és attól, hogy nem vagyok büdös, lehet hüvelyi fertőzésem. Hiába mondtam, hogy bizonyítottan nincs semmi bajom, teljesen rendben vagyok nőgyógyászatilag.

Nem hatotta meg, végül szakításig fajult a dolog, mert már lefeküdni sem képes velem.

Teljesen ki vagyok borulva, megalázva érzem magam, és ostobaságnak tartom azt, hogy emiatt vége lett az egésznek, mert minden rendben volt, jól kijöttünk egymással. Hogyan lépjek túl ezen, és ha legközelebb partnert keresek, hogyan szűrjem ki, hogy nincs-e ilyen dilije?