A “ghosting”, amikor szó nélkül eltűnik a másik: mit gondoltok?

Veletek előfordult, hogy valaki, akivel ismerkedtetek, találkozgattatok, sőt, lassan a találkozók viszonylag rendszeressé váltak, hirtelen csak egyszerűen felszívódott és eltűnt az életetekből? Nekem régen, az egyik legfájóbb élményem ilyen volt.

Azóta már persze túlléptem a dolgon, évek teltek el és sok minden történt. Közben volt olyan lány, aki találkozás után egyenesen megmondta, hogy bocs, de nincs meg a szimpátia: neki megköszöntem az őszinteséget és barátsággal váltunk el.

De azt, hogy valaki szó nélkül eltűnik, a mai napig nem értem: ilyet megcsinál egy normálisan gondolkozó ember? Vagy csak én érzem azt, hogy aki így oldja meg a dolgot, abban valami alapvetően nem stimmel, mert még annyi konfliktust sem képes kezelni, hogy egy rövid telefonhívásban elmondja, hogy többet nem szeretne találkozni? Valahol gyerekesnek, talán gerinctelennek tartom az ilyet.

Ti mit gondoltok?